Igen, megélheti a következő tavaszt, ha segítünk neki ebben!
A sztívia az őszirózsafélék családjába tartozó, lágy szárú vagy fás szárú, cserje termetű növény, amely rendkívül édes leveleivel szerzett magának szinte példa nélküli ismertséget szerte a világon.
A Dél-Amerikában őshonos évelő leveleivel a helyiek már évszázadok óta ízesítenek teát és egyéb italokat. Az utóbbi pár évben hazánkban is hódító útra indult. Egyre növekvő népszerűségét annak köszönheti, hogy természetes módon, anélkül édesíthetjük vele az ételeinket, hogy megemelné a vércukorszintünket vagy plusz kalóriát vinnénk be vele.
Bár a sztívia termesztése nem bonyolult, az átteleltetése jelenthet némi kihívást a hazai időjárási viszonyok között. Nálunk ugyanis a kertben csak egyéves növényként tartható.
A sztívia és a magyar tél
Magyarország éghajlata nem teszi lehetővé, hogy a téli hónapokban a kertben vagy az erkélyen tartsuk a sztíviát. A melegebb, déli országokban takarással vagy anélkül gond nélkül áttelel a növény, de nálunk sajnos nem ez a helyzet.
Télen is tarthatunk sztíviát?
A mi időjárási körülményeink között a sztívia a telet csak beltérben éli túl. Ez azt jelenti, hogy ősszel, még az első fagyok előtt be kell hoznunk a növényt védett helyre. Az egész növényt vágjuk vissza kb. 15 cm-esre, majd földből kiemelve ültessük át egy olyan cserépbe, amelynek az alján van vízelvezető nyílás. Az ültetéshez jó minőségű, bolti ültetőkeveréket használjunk.
A sztívia cserepét állítsuk egy napsütötte ablakpárkányra. Ne feledjük, hogy elegendő fény híján a növény nagy eséllyel megnyúlik, gyenge lesz. Ezen úgy segíthetünk a fényhiányos hónapokban, ha a növény természetes fényigényét mesterséges megvilágítással egészítjük ki. Nem árt tudnunk, hogy a sztíviának a minimum 21 °C-os szobahőmérséklet kedvez. Felhasználáshoz a lombjából mindig szükség szerint csípjünk le egy-két levelet.
Tavasszal, a fagyveszély elmúltával a növényt ismét kiültethetjük a szabadba.
Ha korábban még soha nem ültettünk sztíviát a kertünkbe, gyógy- és fűszernövényeket is kínáló növényárudában vagy kertészeti áruházban tudunk beszerezni belőle egy vagy több cseréppel. A vállalkozó kedvűek megpróbálkozhatnak a sztívia magról való nevelésével is, de tudni kell róla, hogy a csírázás rendszerint lassú és körülményes, a kimenetele pedig eléggé megbízhatatlan. Az is előfordulhat, hogy a magról nevelt növény levelei nem lesznek annyira édesek.
A sztívia a második évet követően gyakran elszárad, a jó hír viszont, hogy a kifejlett, egészséges növények viszonylag könnyen szaporíthatók.
