Nagyon sok jó tulajdonságának egyike, hogy ősszel saját magját veti el, amelyből tavasszal újra bokrosan kihajt. Hogyan neveljük?
Egy régen ismert, de méltatlanul mellőzött zöldségfélére szeretném felhívni a figyelmet. Ez a növény az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonoides), amelynek a termelése jóval gazdaságosabb a kertben, mint a közönséges spenóté.
Az új-zélandi spenót magjait 1770-ben a szigetországból hozták Európába. A termelése gyorsan terjedt egy hasznos tulajdonsága következtében: ugyanis egynyári növény, tehát az őszi fagyok hatására elpusztul, de a jókora magjait elszórja és azok a következő tavasszal kikelnek és terebélyes bokorrá fejlődnek. Nem szükséges tehát újra vetni!
Botanikailag nincs ugyan rokonságban a spenóttal (Spinacea oleracea), de a hosszú hajtásain fejlődő leveleinek íze és belső tartalma hasonló, sőt egy kissé intenzívebb spenótíze is lehet. Meglehetősen nagy mennyiségben tartalmaz vasat, káliumot és magnéziumot. A friss levelek A, B1, C és E vitamin tartalma kiemelkedően nagy, a levelek zöld színét adó klorofill pedig méregtelenítő hatású.
