Vannak a természetben vadon termő növények, amelyeknek zöldségként, sőt gyógynövényként is jó hasznát vehetjük. Esetenként még a kertünkben is felbukkan egyik-másik.
Meglehet, némi időbe telik megtanulni, melyik hogyan készíthető el a legízletesebben, illetve kitapasztalni, melyik is a kedvencünk. De amit nem lehet elégszer elismételni: a legfontosabb, hogy csakis egyértelműen beazonosított, ehető növényt fogyasszunk el!
Lássuk tehát most ezek közül hármat!
Mályva
A mályvafélék (Malva sp.) több faja is fogyasztható levélzöldségként. Közéjük tartozik például a papsajtmályva (Malva neglecta) is, amely gyomos társulásokban szerte a világon igen elterjedt.
Gyakorlagilag az egész növény ehető, bár általában a leveleket a legegyszerűbb begyűjteni és elkészíteni. A leveles zöldfélékhez hasonlóan készíthetünk belőle főzeléket, adhatjuk levesekhez, salátákhoz, bab- vagy gabonaalapú ételekhez.
A hagyományos népi orvoslásban többek között légzőszervi megbetegedések, bélpanaszok, bőrproblémák, valamint máj- és vesebetegségek kezelésére alkalmazták.
Chaga, hamvaskéreg gomba
A hamvaskéreg gombát (Inonotus Obliquus) nem a virágágyásból kell kigyomlálnunk. Érdemes viszont erdőjárás közben nyitva tartanunk a szemünket, hátha meglátjuk ezt a jellemzően nyírfán lakó gombát. A japánok csak "az erdő gyémántjaként" emlegetik. Szinte kizáróan teaként elkészítve fogyasztják ezt az erős antioxidáns hatással bíró gombát. Igen magas a tápértéke, sok benne a B-vitamin, gazdag flavonoidokban, fenolokban, valamint ásványi anyagokban.
Útifű
A nagy útifű vagy széles levelű útifű (Plantago major) gyógyhatása és tápértéke miatt is említést érdemel. A felmagzást megelőzően begyűjtött levele nyersen salátákhoz adható, de megfőzve is kiváló. Ajánlatos a leveleket apróra vágni. Ha húsos dolmát készítünk, a recept által előírt szőlőlevelet is helyettesíthetjük vele.
A népi gyógyászatban leggyakrabban sebek gyógyítására használták. Közismert továbbá – egyebek mellett – gyulladáscsökkentő és enyhe antibiotikus hatása.
