Nem csupán ehetőek, de finomak, ízletesek is. És ha még ez sem lenne elég, egyik-másik gyógynövényként is jeleskedik. Következzen most ezek közül a vadon termő, de tagadhatatlanul hasznos növények közül néhány!
Erdei madársóska
Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) egyike a legízletesebb gyomnövényeknek. Íze kellemesen savanykás, így remek köret készíthető belőle a különböző ételekhez, de salátákhoz is remek.
Sok benne a C-vitamin, nem véletlen ezért, hogy egykor a skorbut kezelésére használták. Gyógynövényként a forrázatát teaként isszuk, de szörpnek is kiváló. A népi gyógyászat széles körben alkalmazta lázcsökkentésre, hányáscsillapításra, valamint különböző húgyúti betegségek ellen.
Illatos ibolya
Kevés az ibolyához (Viola odorata) hasonlóan kedves és bájos vadvirág. Ha felbukkan a kertünkben, álljunk meg egy percre és csodáljuk meg páratlan szépségét. Egyúttal kapjunk be pár zsenge szirmot, hogy élvezhessük édes ízét.
Igen, az ibolya virága, de még a levele is ehető. Például megpárolva vagy salátákhoz használhatjuk. A virágok nem csupán finomak, de pompásan díszítik a salátákat és a különböző köreteket, desszerteket. Italokhoz adhatjuk, mézet is ízesíthetünk vele.
Az ibolya gazdag A- és C-vitaminban, és kíméletes, de hatékony vértisztítóként tartják számon. Segít a szervezet méregtelenítésében, valamint a fertőzések leküzdésében. Egyes tanulmányok szerint a májkárosodást is segíthet megelőzni.
Vadmurok
A zellerfélék családjába tartozó vadmurok (Daucus carota), amely vadrépa néven is ismert, ízében a sárgarépához hasonlít, de annál kisebb és kevésbé élénk a színe. Növekedése első évében gyűjtsük be a gyökerét, még mielőtt a növény szárat fejleszt. Fogyaszthatjuk nyersen, vagy a sárgarépához hasonlóan megfőzve. Állaga kissé kemény, ezért kisebb darabokra vágva könnyebb elrágni.
Vigyázat! Semmiképpen ne tévesszük össze például a mérgező foltos bürökkel (Conium maculatum), amelynek az elfogyasztása halálos is lehet! Csak akkor együk meg, ha minden kétséget kizáróan meg tudtuk állapítani, hogy a begyűjtött növény vadmurok.
Mezei menta
Az árvacsalánfélék családjába tartozó mezei menta (Mentha arvensis) a többi mentafajhoz hasonlóan könnyen felismerhető négyszögletes száráról, jellegzetesen lándzsa vagy tojásdad alakú, kissé fogazott leveleiről, valamint mentolos aromájáról. A mezei mentának csupán enyhe mentol íze van. Felhasználható köretként, de főzhető belőle tea is. A népi gyógyászat többek között gyulladáscsökkentő, antimikrobiális hatása miatt alkalmazta.
Gazdag antioxidánsokban, régóta használják gyomor- és emésztési problémák enyhítésére. Legyünk azonban óvatosak vele: az érzékenyebb szervezetet megterheli, azért nagy mennyiségben nem ajánlatos a fogyasztása!
Pasztinák
A zellerfélék családjába tartozó és a sárgarépával rokon pasztinák (Pastinaca sativa) vadon is sokfelé megtalálható. Begyűjtése elővigyázatosságot igényel: a szár és a levelek érintése bőrgyulladást okozhat, ezért jobb, ha kesztyűs kézzel nyúlunk a növényhez.
A pasztinák gyökere megjelenésében a petrezselyegyökérhez hasonló, de íze annál édesebb. Ugyanúgy elkészíthetjük, mint a sárgarépát. Hagymával és egyéb zöldségfélékkel megpárolva például fenséges ízkombinációt alkot. A kétéves növényt az első évben gyűjtsük be, amikor még nem szökkent szárba. Általában a magasra nőtt, kétéves példányok közelében találhatunk belőlük.
Fodros lórom
A keserűfűfélék családjába tartozó fodros lórom (Rumex crispus) nagy, enyhén savanyú leveleit érdemes begyűjteni. Ízében a mángolddal is felveszi a versenyt. Érdekesség, hogy a nagy gazdasági világválság idején valószínűleg jelentős mennyiségű lombja és magas tápértéke miatt széles körben fogyasztották. Ugyanúgy elkészíthető, mint a mángold vagy a sóska. Párolva, főzelékként, levesekhez egyarán ízletes.
Míg gyökere számos gyógyhatással bír, a levélzetről ez nem mondható el; bár igaz, hogy gazdag antioxidánsokban.
Amaránt
Az amarántfélék vagy disznóparéjfélék (Amaranthus sp.) már az Azték Birodalom virágzása idején nagy szerepet játszottak a lakosság élelmezésében. Manapság kezd ismét divatba jönni az étkezési célokra történő felhasználása.
Jó okkal: a növénynek magas a fehérjetartalma, sok benne a kalcium, a vas, a kálium, a foszfor, az A-, C- és E-vitamin, valamint bőven tartalmaz esszenciális aminosavakat. Az amaránt magjának begyűjtéséhez a teljes virágzatot vágjuk le, majd miután teljesen megszáradt, rázzuk ki belőle a magokat.
Bár a magok nem tesznek ki jelentős mennyiséget, kenyérsütéskor felhasználhatjuk, rászórhatjuk a reggeli zabpehelyre, illetve általában belekeverhetjük a konyhában használt többi gabonafélébe. Az amaránt zsenge levelei is fogyaszthatók: ezeket a levélzöldségekhez hasonlóan készítsük el.
Mezei katáng
A mezei katángot (Cichorium intybus) vagy vadcikóriát szép kék virágairól könnyű felismerni. Magas tápértékű növény, amelyet leggyakrabban kávépótlóként használnak. Valóban: a növény megszárított és megpörkölt gyökere felhasználható pótkávé főzéséhez, de elkészíthető a gyökérzöldségekhez hasonlóan is. Még a zsenge levelei is ehetőek (a spenóthoz hasonlóan készítsük el), csakúgy, mint a virágai, amelyeket például salátákba, fűszerecetekbe, mézbe keverve fogyaszthatunk.
A vadcikória gyökére többek között inulint tartalmaz. Ez egy olyan prebiotikus vegyület, amely jótékony hatást fejt ki az emésztőrendszerre. Tudósok emellett antidiabetikus hatást is tulajdonítanak a növénynek.
