A vadon termő, sokszor csak gyomként emlegetett növények között bőven találunk olyanokat, amelyeknek jó hasznát vehetjük a konyhában.
Természetesen a legfontosabb, hogy mindenekelőtt be tudjuk azonosítani a növényt; csak akkor fogyasszuk el, ha minden kétséget kizáróan meg tudtuk állapítani, hogy valóban ehető. Ha ez megvan, már csak az elkészítés és tálalás van hátra!
Vízitorma
A káposztafélék családjába tartozó vízitorma (Nasturtium officinale) a népszerű ehető gyomnövények közé tartozik; nem véletlen ezért, hogy számtalan ételrecepttel találkozhatunk, amely hozzávalóként ezt a közkedvelt vízinövényt is felsorolja. Fűszeres ízének köszönhetően a mustárfélék zöldjéhez hasonlóan készíthető el. Remek pesztó-alapanyag, de szendvicsekhez vagy burritóhoz is kiváló. A vízitorma bőven tartalmaz antioxidánsokat és béta-karotint, valamint gazdag kalciumban.
Téli porcsin
Az Észak-Amerikában őshonos téli porcsin (Claytonia perfoliata) ízletes salátaként fogyasztható. Enyhe ízű, ropogós levelei nagyok, ezért könnyű begyűjteni. Textúrája kiváló különböző saláták elkészítéséhez. Az amerikai kontinensre érkező briteket annyira lenyűgözte a növény, hogy Angliában is meghonosították. Nagy koncentrációban tartalmaz vitaminokat (különösen a C-vitamint), valamint omega-3 zsírsavakat; a népi gyógyászat úgy tartja, hogy jótékony hatást fejt ki a májra és a nyirokrendszerre.
Máriatövis
Szúrós, tövises megjelenése ellenére a máriatövis, más néven szamárkóró (Silybum marianum) nagyszerű és nem mellesleg finom részét képezheti az étrendünknek. Gyakorlatilag valamennyi része ehető, a tövisektől megszabadított levelektől kezdve a száron át egészen a gyökeréig. A leveleket vajon megfonnyaszthatjuk, a gyökerét a sárgarépához hasonlóan készíthetjük el. Meghámozott szára remekül helyettesíti a spárgát. A máriatövis különösen előnyösen hat a májműködésre.
Kaktuszfüge
Azok, akik például az USA délnyugati részén élnek, igen szerencsésnek mondhatják magukat: a természetben is begyűjthetik a vadon termő fügekaktusz (Opuntia sp.) termését, a rendszerint hosszúkás alakú kaktuszfügét. Félelmetesen izgalmas kiegészítője lehet a vállalkozó kedvűek étrendjének. Óvatosan, késsel célszerű a terméseket leszüretelni. Az azokat "díszítő" tüskéket otthon víz alatt kaparjuk le, de kis láng felett is leégetetjük azokat. A termés lédús belseje frissen, nyersen is fogyasztható, de dzsem vagy zselé is készíthető belőle.
Tyúkhúr
A tyúkhúr (Stellaria media) igen elterjedt gyomnövény, amely emberi beavatkozás hiányában a hűvös, árnyékos területeken gyakran túlburjánzik. Zsenge, zöld levelei, valamint szára kiváló salátákhoz. A természetben magunk is bőven találhatunk belőle; késsel vagy ollóval célszerű gyűjtenünk az igényeinknek megfelelő mennyiséget. Locsoljuk meg egy kevéske salátaöntettel vagy keverjük össze más zöldfélékkel, hogy tökéletes salátát kapjunk.
A tyúkhúr többek között C- és A-vitamint, kalciumot, magnéziumot, mangánt, cinket, vasat, foszfort és káliumot tartalmaz. Régen tyúkhúros borogatást alkalmaztak láz enyhítésére, fertőzések leküzdésére, valamint ciszták és kelések kezelésére. Indiában hagyományosan különböző bőrfertőzések kezelésére használják.
