Valóban lehetséges? A leander szaporítása magról

Valóban lehetséges? A leander szaporítása magról

Tippek, hogy sikeres legyen a vállalkozás.

A leander a Földközi-tenger vidékének gyakori évelője, amely nálunk is igen népszerű dézsás növény. Nyaranta gazdag virágzással hálálja meg a gondos törődést. A dugványokról történő szaporítása nem ritka, de ugyanilyen sikeres lehet a magról történő szaporítása is, ha ismerjük az eljárás legfontosabb lépéseit. Meglehet, kicsit hosszabb időt vesz igénybe, és esetenként összetettebb a feladat, mindazonáltal az eljárás megbízható, és ha mindent jól csinálunk, szinte teljes sikerrel kecsegtet. Az alábbiakból kiderül, hogyan kell a szaporításhoz magot gyűjteni, illetve az összegyűjtött magokat csírázásra bírni.

leander magrol 02

Hogyan kell a leandert magról szaporítani?

Elvirágzása után a leander hüvelyes tokokban magokat érlel. Bár a magok összegyűjtése önmagában egyszerű, arra ügyeljünk, hogy a növény mérgező, megérintve irritálhatja a bőrt. Éppen ezért célszerű a magok összegyűjtésekor, illetve általában a növény gondozása során kerti kesztyűt húznunk. Idővel (rendszerint télre) a magok beérnek, megszáradnak, a tokok pedig maguktól felhasadnak. Ekkor láthatóvá válnak a bolyhos, "tollas", apró, barna magok, amelyeket február-március táján vethetünk el.

leander magrol 03

A magok elvetésekor fordítsunk kiemelt figyelmet a hőmérsékletre. A leander alapvetően fagyérzékeny növény, amely a szabadban megsínyli a fagypont alatti hőmérsékletet. Éppen ezért a magját is beltérben tanácsos elvetnünk.

Akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy olyan enyhe éghajlatú vidéken élnek, ahol nem fenyegetnek fagyok, a magok gyakorlatilag bármikor elvethetők, a megerősödött palánták pedig bármikor kiültethetők szabadföldbe. Hazai körülmények között azonban ezt nem tudjuk megtenni: nálunk csak a fagyveszély elmúltával tehető ki a szabad ég alá a növény, így a magok elvetésével is érdemes megvárnunk a kora tavaszt.

leander magrol 04
Margaret Donald

Hogyan neveljünk leandert magról?

A leandermagok elvetéséhez használjunk laza ültetőközeggel, tőzeggel megtöltött kisebb cserepeket vagy palántázó tálcákat. Nedvesítsük meg a tőzeg felső pár centiméteres rétegét, majd a magokat nyomkodjuk rá a tőzeg felszínére. A magokat ne fedje a tőzeg, viszont az egész cserépre húzzunk nejlonzacskót, majd állítsuk egy világos, meleg, 20°C körüli helyre, lehetőleg mesterséges fényforrás alá. A tőzeget szórófejes flakonból rendszeresen permetezzük meg vízzel, hogy ne száradjon ki, a magok pedig folyamatosan páradús környezetben legyenek.

Készüljünk fel rá, hogy a magok viszonylag lassan fognak kicsírázni. Egy hónapig is eltarthat, míg a magok kihajtanak, de az sem ritka, hogy erre három hónapot kell várnunk. Amint megjelennek a kis növénykék, a nejlonzacskót eltávolíthatjuk a cserépről. Várjuk meg, amíg a magoncon a szikleveleken kívül kifejlődik néhány valódi levélpár is, ezt követően egyesével átültethetjük a fiatal növényeket nagyobb cserepekbe.

Hogy a kifejlődő új növények milyen színű virágokat fognak hozni, igazi meglepetés, szerencse kérdése: nem feltétlenül lesznek ugyanis ugyanolyan színűek, mint az anyanövény virágai.

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?