A legtöbb növény békésen várja, hogy a szél, egy madár vagy éppen a gravitáció elvigye a magjait. Mások viszont kevésbé türelmesek: belső feszültséget gyűjtenek a termésükben, majd egy érintésre vagy éréskor hirtelen szétnyílnak, és messzire repítik a magokat. Ez nem túlzás, hanem a ballisztikus magterjesztés egyik látványos formája.
Tényleg „felrobban” egy növény?
Bizonyos értelemben igen.
Az egyik legismertebb példa a nebáncsvirágok (Impatiens) csoportja. Érett toktermésük annyira érzékennyé válhat, hogy már egy könnyű érintésre is hirtelen felpattan. A termés fala összepöndörödik, közben pedig kilöki a magokat a környezetbe. Nem véletlen, hogy angolul több fajukat „touch-me-not”, vagyis nagyjából „ne érints meg” néven is emlegetik.
Egyszer kíváncsiságból én is megérintettem egy érett nebáncsvirág-termést. A következő pillanatban már csak az üres, összetekeredett tokot néztem, a magokat pedig kereshettem a földön. A növény láthatóan nem kérte ki a véleményemet a betakarítás időpontjáról.
Miért jó a növénynek, ha szétszórja a saját magjait?
A cél egyszerű: minél messzebb juttatni az utódokat az anyanövénytől.
Ha minden mag pontosan a szülő tövében hullana le, a fiatal növények egymással és az anyanövénnyel versengenének fényért, vízért és tápanyagért. A kilövés segítségével legalább néhány mag távolabb landolhat, ahol jobb eséllyel talál szabad helyet.
Van ennél durvább megoldás is
Van.
A mediterrán térségben honos sugáruborka (Ecballium elaterium) termése valódi növényi vízipisztolyként működik. Éréskor nagy nyomás alakul ki benne, majd amikor a termés leválik a kocsányáról, a benne lévő folyadékot a magokkal együtt nagy erővel kilövelli. A növény neve is erre utal: az Ecballium a görög „kidobni, kilökni” jelentésű szóból ered.
A látvány mulatságos lehet, de ezt a növényt nem érdemes játékszernek tekinteni. A sugáruborka nem ehető, mérgező vegyületeket tartalmaz, ezért különösen nem jó ötlet közelről az arcunk felé irányítani vagy kóstolgatni.
Nem minden magnak kell szél vagy madár
A növények elképesztően sok módszert fejlesztettek ki a magok terjesztésére. Van, amelyik ejtőernyőt növeszt, más horgokkal kapaszkodik az állatok szőrébe, megint más finom gyümölcsöt kínál cserébe az utazásért.
És vannak azok, amelyek láthatóan úgy gondolták: ha biztosra akarsz menni, lődd ki magad.
Ha tehát egy érett termés megérintése után hirtelen eltűnnek belőle a magok, ne keresd a tettest.
A növény saját maga húzta meg a ravaszt.
Korábban írtunk róla:
- Erdei madársóska, az árnyéktűrés nagymestere
- Galambláb gólyaorr beépített hajítógéppel
- Puha gólyaorr: hajítógépként lövi ki a magjait
