Szívogató hadsereg.
A napok egyre melegebbek, közeledik az igazi tavasz. Megindul a növények nedvkeringése és megjelennek az első kártevők is, amelyek a telelőhelyükön felébredve a tápnövényekre vándorolnak.
A körtelevélbolha például a "korán ébredő" károsítók közé tartozik, ezért fontos, hogy gyakori ellenőrzéssel vegyük elejét a súlyos fertőzésnek. Valójában 3 faj károsítja a körtefákat: a nagy körtelevélbolha (Cacopsylla pyrisuga), a füstösszárnyű körtelevélbolha (Cacopsylla pyri) és a közönséges körtelevélbolha (Cacopsylla pyricola). A nagy körtelevélbolha 3-4 mm hosszú, először világoszöld majd később sötétbarnára színeződik, a másik 2 faj 2-3 mm-es és sötéten színezett.
A petéket egyesével vagy kis halmokban rakja le a fiatal levelekre, levélszárra és hajtásokra. Az időjárástól függően április végén – május elején kelnek ki az első lárvák, amik 1,5-2 mm nagyok, laposak, sárgásvöröstől barnásig terjedő színűek. A körtefák növényi nedvét szívogatják, és ún. mézharmatot termelnek.
A szívogatás következtében a levelek felkunkorodnak, elszáradnak, a hajtások elhalnak. A mézharmaton másodlagos kártevők, kórokozók telepednek meg, így például korompenész. A szívásnyomoknál akár baktériumok, fitoplazmák is fertőzhetik a növényt, mindez a termés minőségének leromlásához, hullásához vezethet.
Mit tehetünk fertőzés esetén?
- Az erősen fertőzött hajtásokat vágjuk le és semmisítsük meg (semmi esetre se kerüljenek a komposztra),
- lárvastádiumban még lehetséges permetezést végezni (lárvaölő szerrel),
- a biológiai védekezéshez a kártevő természetes ellenségeit használhatjuk, pl. a katicát vagy a fülbemászót.
