Május 31. a Kerti Kalendáriumban különösen jóízű nap: Petronella, kender, mákvirág, kamrában lógó szalonna és esőjóslás kerül egyetlen népi történetbe. Ha van dátum, amely megmutatja, mennyire figyelmesen olvasta a régi paraszti világ a természet és a háztartás apró jeleit, akkor ez biztosan közéjük tartozik.
Ma már mosolygunk azon, hogy valaki a szalonnából próbálta kiolvasni az időjárást. De ha belegondolunk, ez nem is olyan furcsa. A régi háztartásban a kamra, az udvar, az állatok, a növények és az ég egyetlen nagy jelrendszert alkottak. Aki jól figyelt, abból próbált következtetni, amit látott: virágzásból, párából, állatok mozgásából, szélből, esőből, sőt akár abból is, hogyan viselkedik a füstölt szalonna a kamrában.
Petronella napja a régi kalendáriumban
Május 31-e Szent Petronella napja. A hagyomány szerint Petronellát Szent Péter leányaként tisztelték, bár későbbi értelmezések inkább lelki leányként, tanítványként vagy hozzá kötődő korai keresztény alakként említik. Ünnepe a középkori egyházi kalendáriumokban is helyet kapott, és a népi kalendáriumban időjósló, terméshozó napként élt tovább.
Petronella alakja a Kerti Kalendáriumban nem elsősorban egyháztörténeti részletei miatt érdekes, hanem azért, mert a napjához olyan megfigyelések tapadtak, amelyek közvetlenül a paraszti háztartás biztonságához kapcsolódtak: lesz-e jó kender, lesz-e bőség a kamrában, mit ígér az idő, és vajon esőt sejtet-e a szalonna. Petronellát hagyományosan május 31-én ünneplik, és a régi azonosítás szerint Szent Péter leányaként tartották számon, bár modern értelmezések ezt inkább lelki kapcsolatra vezetik vissza.
Derűs Petronella, jó kender
A Muravidéken úgy tartották: ha Petronella napja derűs, jó kendertermés várható. Ez a megfigyelés különösen szépen kapcsolódik a május végi kalendáriumi rendhez, hiszen alig néhány nappal korábban, május 28-án még azt mondta a néphagyomány: kendert vetni már késő. Petronella napján viszont már nem a vetés idejét figyelték, hanem azt, milyen termést ígér az ég annak, ami idejében földbe került.
A kender régen szinte minden parasztháztartásban nélkülözhetetlen volt. Vásznat, zsineget, kötelet, zsákot, abroszt, ruhát, ágyneműt, munkaruhát készítettek belőle. A jó kendertermés tehát nemcsak mezőgazdasági siker volt, hanem házi biztonság is: anyag a testnek, a kamrának, a munkának, a szállításnak.
A derűs Petronella ezért nem egyszerűen szép időt jelentett. Reményt adott arra, hogy lesz miből fonni, szőni, kötni, javítani, vinni és tárolni. A népi megfigyelés szerint a derűs Petronella jó kendertermést ígért, a bő mákvirágzás pedig bőséget sejtetett a szalonna és zsír dolgában is.
Mákvirág és szalonnatermés
A mák virágzása is fontos jelző volt a háziasszonyok számára. Ha sok virág nyílt rajta, azt bő szalonnatermésként értelmezték: lesz szalonna, lesz zsír, lesz mivel főzni, sütni, tartalékolni.
Mai szemmel ez elsőre furcsán hangzik. A mák természetesen nem szalonnát terem, és botanikailag semmi köze nincs a disznóhízáshoz. De a paraszti gondolkodásban a bőség jelei egymást erősítették. Ha a határban, kertben, vetésben erősen mutatkozott az élet, akkor abból a háztartás egészére is reményt olvastak.
A mákvirág nem szalonnát terem, hanem bizakodást.
A régi háziasszony nem különálló adatokban gondolkodott, hanem összefüggésekben. A mák virágzik, a kert ígér, a kamra majd telik, a zsírosbödön nem marad üres. Ez a fajta gondolkodás nem tudományos előrejelzés volt, hanem reményből, tapasztalatból és generációkon át továbbadott megfigyelésekből épült kalendáriumi nyelv.
A szalonna, amely esőt sejtett
És hogy mi köze a szalonnának az időjáráshoz?
A népi megfigyelés szerint ha a kamrában lógó szalonna csöpögni kezdett, akkor hamarosan esőre lehetett számítani. Így lett a szalonna egyfajta házi barométer. Nem mutatószerkezet volt rajta, nem higanyoszlop, nem digitális kijelző, hanem zsíros, füstölt, nagyon is földközeli jelzőrendszer.
A magyarázat valószínűleg a levegő páratartalmában, a hőmérséklet változásában és a kamrai körülményekben kereshető. Ha a levegő nedvesedett, fülledtebbé vált, a füstölt szalonna felületén is megjelenhettek olyan változások, amelyeket a régi ember összekapcsolt a közelgő esővel. A Petronella-napi szalonnajóslást több népi kalendáriumi összefoglaló is őrzi: „ha csöpög, hamar megjön az eső.”
A kamrában lógó szalonna tehát nem csodát tett. Inkább azt mutatta, hogy a háztartás mennyire érzékeny megfigyelőhely volt. A só, a liszt, a füstölt hús, a fa, a füst, az ablakpára, az állatok viselkedése mind jelezhetett valamit. A régi embernek nem volt telefonos időjárás-alkalmazása, de volt kamrája, orra, szeme, tapasztalata és sok-sok próbából kialakult emlékezete.
Szalonna a házi patikában
A szalonna nemcsak a tányéron és a kamrában volt fontos, hanem a népi gyógyításban is. Égési sérülésekre, kisebb sebekre, berepedésekre sok helyen használtak zsíros, állati eredetű anyagokat, köztük szalonnát vagy zsírt. A cél gyakran az volt, hogy puhítsák, fedjék, kenjék a sérült felületet.
Ezek a szalonnás praktikák népi gyógyászati emlékek, nem mai sebkezelési tanácsok. Égési sérülésnél, nyílt sebnél, fertőzés gyanújánál ma már korszerű, orvosilag megalapozott ellátásra van szükség. A kalendáriumi történet értéke nem abban áll, hogy utánozzuk a régi módszert, hanem abban, hogy megértsük: a paraszti háztartásban az élelmiszer, a gyógyszer, a munkaeszköz és az időjárásjelző sokszor ugyanabból a világból került ki.
A szalonna táplált, tartalékolt, ízesített, gyógyítottak vele, és néha még az esőt is belőle próbálták kiolvasni. Kevés ennél beszédesebb példája van annak, hogyan tudott egy egyszerű kamrai alapanyag egész életmódot megmutatni.
Május végi kamra és kert: minden jel beszélt
Petronella napján a kert és a kamra különös párbeszédbe kezd. Kint a mák virágzik, a kender sorsa alakul, a vetemények nőnek, a gyümölcsfák már a termést nevelik. Bent a kamrában szalonna lóg, zsír várja a főzést, liszt, gabona, szárított növény, füstölt hús őrzi a háztartás biztonságát.
A régi világban a bőség nem egyetlen helyen keletkezett. A földön kezdődött, de a kamrában vált kézzelfoghatóvá. Egy jó esztendő nemcsak a határban látszott, hanem a padláson, a hombárban, a szalonnán, a zsákban, a vászonban, az abroszon, a főzőzsírban.
Ezért figyelték a jeleket ilyen aprólékosan. A virág nemcsak virág volt. A derű nemcsak kellemes idő. A csöpögő szalonna nemcsak bosszúság. Minden mögött ott lehetett egy előrejelzés, egy remény vagy egy óvatosságra intő jel.
Mária látogatása és a májusi figyelem
Május 31. a nyugati keresztény naptárban Mária látogatásának ünnepe is. A Kerti Kalendáriumban ez a szál finoman kapcsolódik Petronella napjához: május végén a látogatás, a figyelem, a jó hír és az ígéret motívuma a kertben is jelen van.
A gazda meglátogatja a földet. A háziasszony megnézi a mák virágát. Valaki benéz a kamrába, csöpög-e a szalonna. A kertész végigjárja a sorokat, keresi a jeleket, vajon mit ígér a nyár eleje.
A látogatás itt nem ünnepi formaság, hanem figyelmes jelenlét. A kertet és a háztartást nem elég birtokolni, időről időre meg kell látogatni őket szemmel, kézzel, gondolattal.
Távoli aratóünnep: Kaamatan és a termés hálája
Május 31-éhez kapcsolódik a Kaamatan, Sabah és Labuan aratóünnepe is Malajziában. A Kaamatan a Kadazandusun és más helyi közösségek terméshez, különösen a rizshez kötődő hálaadó ünnepe, amelynek legnagyobb eseményeit május 30–31-én tartják.
Ez elsőre távoli világ Petronella szalonnajóslásától, mégis van közös alapjuk. Mindkettő arról szól, hogy az ember nem veszi magától értetődőnek a termést. A földből, vízből, időjárásból, munkából és közösségből lesz a bőség, és ezt valamilyen formában meg kell nevezni, meg kell ünnepelni, vagy legalább figyelni kell rá.
A magyar paraszti kalendáriumban a mákvirág, a kender és a szalonna beszélt. Sabah aratóünnepén a rizs, a közösség és a hála kerül középpontba. Más táj, más növény, más hagyomány, de ugyanaz az ősi kérdés: lesz-e elég, és hogyan köszönjük meg, ha lett?
Papagájok világnapja: a hangos zöld világ emlékeztetője
Május 31. a Papagájok Világnapja is, amelyet 2004 óta tartanak. A nap a papagájok szépségére, intelligenciájára és sokféleségére hívja fel a figyelmet, ugyanakkor arra is, hogy a vadon élő papagájokat élőhelyvesztés, illegális kereskedelem és a fogságban tartás problémái is fenyegetik.
A Kerti Kalendáriumban ez rövid, de fontos záró gondolat lehet: amit mi egzotikus, színes, hangos madárként látunk, annak valahol élőhelye, erdeje, tápláléka, fészkelőhelye van. A természet nem díszlet és nem gyűjtemény. Minden élőlénynek megvan a maga tája, ritmusa, szükséglete.
Ahogy a kamrában lógó szalonna a magyar háztartás világáról mesél, úgy egy papagáj is sokkal többet jelent a színeinél. Egy élőhely hangját, egy erdő történetét, egy távoli táj sérülékenységét is hordozza.
A nap tanítása: a bőség jeleit régen máshol keresték
Május 31. Petronella napja arra emlékeztet, hogy a régi ember a bőséget nem táblázatokból és alkalmazásokból olvasta ki, hanem a környezetéből. A mák virágzásából, a kender ígéretéből, a kamra állapotából, az idő derűjéből, a szalonna csöpögéséből.
Lehet ezen mosolyogni, és kell is egy kicsit, mert a szalonna mint időjós csodálatosan emberi kép. De nem érdemes lenézni. Mögötte figyelem van. Az a figyelem, amely tudta, hogy a természet és a háztartás nem külön világ. Amit az ég ad, az a földön nő. Ami a földön nő, az a kamrába kerül. Ami a kamrában változik, az néha visszaszól az égre.
A Kerti Kalendárium május 31-i üzenete ezért derűs és bölcs egyszerre: figyeljünk a jelekre, de közben őrizzük meg a humorunkat. Mert ha a mák virágzik, reménykedhetünk. Ha Petronella derűs, örülhetünk a kendernek. Ha pedig csöpög a szalonna, talán tényleg ideje lesz becsukni az ablakot.
