Házipatika.
Gyógy- és fűszernövényt nevelni a kertben nem csak egyszerű, de nagyon praktikus is: kerülhet belőlük az ételekbe, italokba minden évszakban. Nyáron hűsítő limonádék, koktélok alapanyagai lehetnek frissen szedve, télen pedig szárítva teát készíthetünk belőlük. A saját termesztésű gyógynövényből főzött teának nincs párja!
A fűszerek általában igénytelenek, gyorsan terjednek a kertben és akár cserépben, dézsában is nevelhetjük őket a balkonon, erkélyen.
Mutatjuk azt az ötöt, amiből feltétlenül legyen a kertben!
Az aromában gazdag menta
A menta magas illóolaj- (mentol-) tartalma miatt kedvelt fűszer- és gyógynövény. A nemzetség mintegy 30 fajból áll, a különböző fajok, fajták és hibridfajták izgalmas ízválasztékot kínálnak. A klasszikus borsmenta mellett létezik a teákhoz gyakran használt marokkói menta, de ismert a narancsmenta, a japán menta, és vannak alma, ananász, citrom és eper illatú fajták is. A legintenzívebben természetesen frissen szedve érezhetők az ízek, illatok, de szárítva, fagyasztva is tartósítható. Különösen hideg időszakban segít a teája a légúti megbetegedéseknél, de gyomorégés ellen is kortyolhatjuk.
Termesztésénél nem kell sok mindenre ügyelni, elég igénytelen növény. Ültessük félárnyékos helyre, friss, humuszban gazdag földbe, és ha szükséges, ültessük inkább dézsába, mert nagyon gyorsan burjánzik, terjed.
Teának való és dísznövény egyben: a citromverbéna
Az eredetileg Dél-Amerikából származó citromverbéna fűszer- és dísznövény, a mi klímánkon általában cserépben termesztik. Szabadföldön a félcserjét -5°C alatt védeni kell a téli fagyoktól.
Citromos, kellemes íze miatt nem csak teaként használható, de édességek ízesítésére is. Antioxidánsként működő flavonoidokat és illóolajokat tartalmaz, amelyek hatása változatos: láz- és fájdalomcsillapítóként, izomlazítóként, szoptatós anyáknak pedig tejfokozóként ajánlják. Gyógyteaként főzve akkor az legintenzívebb az íze és a hatása, amikor fiatal leveleket szedünk. Fagyaszthatjuk és száríthatjuk is, jól megőrzi aromáját.
A napos fekvést kedveli, jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt igényel. Nem tesz jót neki sem a szárazság, sem a pangó víz. Forró nyarakon ügyeljünk a bőséges öntözésre! Télen ajánlott egy lehetőleg hűvös pincében teleltetni. Enyhébb klímájú helyeken a megfelelő téli védelem mellett a szabadban is átteleltethető.
Egy alulértékelt növény: a csalán
A csalán sok kertben kérés nélkül is megjelenik, nem túl népszerű gyomként, azonban értékes tápanyagként, gyógynövényként is tekinthetünk rá. A kerti növényeknél bevethetjük bioszerként, a csalánlé növényerősítő hatású, trágyaként is használható. Teája gyulladáscsökkentő, magas vastatalmú, élénkítő hatású.
Tisztítónak vélt hatású teáját gyakran isszák léböjtkúrákban is, de bélrendszeri betegségeknél, pl. Crohn-betegségnél és fekélyes vastagbélgyulladásnál is fogyasztják. Májustól szeptemberig gyűjthetjük a fiatal leveleket és hajtáscsúcsokat, ajánlott kesztyűben szedni őket.
A csalán főként félárnyékos helyen nő, nitrogénben és humuszban gazdag, nedves talajon. Forgalmas utak mentéről ne gyűjtsük! Ha elég helyünk van, a kert egy vadabb részébe telepítsünk pár tő csalánt – ezzel a pillangóknak is jót teszünk, a csalán ugyanis a hernyók egyik legfőbb tápnövénye.
Zsálya: torokgyulladás esetén kincset ér
A zsálya a kámfor és a cineol nevű összetevői miatt erős gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatással rendelkezik. Teáját ezért használják szájban lévő gyulladások és torokgyulladás esetén. Különböző szájvizek, bonbonok is tartalmaznak zsályát, nem véletlenül. Emellett izzadásgátló hatású is. A zsályaleveleket szedni legjobb a virágzás előtt, ami májusban kezdődik, ilyenkor különösen nagy arányban tartalmazzák az illóolajokat és intenzív az illatuk, ízük. A levelek jól száríthatók, fagyaszthatók, később is felhasználhatók.
A zsályát napos, meleg helyre ültessük, jó vízáteresztő, laza, inkább humuszban szegény talajba. Mediterrán származásának köszönhetően a valamivel szárazabb helyet kedveli, és nagyon érzékeny a pangó vízre. Hideg helyeken téli védelem ajánlott.
A nyugtató illat: levendula
A közönséges levendula a kis illatpárnácskákból is jól ismert, többek közt a ruhásszekrényben, a molyok távoltartására használják. Az már kevésbé ismert, hogy a levendulából finom tea is főzhető. A kellemes illatért felelős fő összetevő a linalil-acetát. Ez az illóolaj nyugtató hatású, stresszűző. A levendula gyulladáscsökkentő anyagokat is tartalmaz, ezért teája légúti betegségek esetén is javasolható. A teához a leveleket és a virágokat is szedhetjük, szárítva vagy fagyasztva is tartósíthatjuk.
Napos, meleg helyre ültessük, jó vízáteresztő, tápanyagszegény talajba. Cserépbe ültetve is ügyeljünk a jó vízelvezetésre. A legjobb fűszernövény-földbe tenni, és ha szükséges, tegyünk agyaggolyókból vagy kavicsból vízelvezető réteget a cserép aljára.
A levendula viszonylag jól bírja a telet, de érzékeny a nedvességre és ezért a vizet nagyon jól elvezető talajra van szüksége. Ebben az esetben akár még az erősebb fagyokat is elviseli, és télen is zöld marad. Márciusban a hajtásokat célszerű kétharmadra visszavágni, hogy tömör, kompakt formáját megőrizze a növény.
