Bármilyen meglepő, a növény egyik fő ellensége a víz. De mit jelent ez pontosan?
A pompás kutyatej (Euphorbia milii) Madagaszkárból származik, az őshazájában a nyílt hegyvidékeken és a tengerpartokon él. A gondozását is alapvetően meghatározzák az eredeti élőhelyének körülményei. Ahhoz, hogy hosszan gyönyörködhessünk benne, sok törődést igényel. Ha ideális helyen van, gazdagon hozza virágait. Maguk a virágok aprók, de az azokat körülvevő színes murvalevelek igen mutatósak. Ügyeljünk rá, hogy mérgező tejnedvet tartalmaz, amely bőrirritációt okozhat, ezért dugványszedésnél, gondozásnál ajánlott kesztyűt viselni. Toxikussága miatt tartsuk távol a kisállatoktól is!
Mivel tehetjük tönkre a pompás kutyatejünket?
1. Nem megfelelő helyre tesszük
Mivel a pompás kutyatej a trópusok meglehetősen száraz részein él, nem csoda, hogy nálunk is napsütötte helyet igényel. Az ideális számára a déli vagy délnyugati fekvésű ablakpárkány, amelyet nem árnyékol semmi. Az optimális hőmérséklet mérsékeltebb, nyáron 18 és 24 °C, télen pedig 10 és 15 °C közé esik, de egy kicsit melegebb nem árt meg neki.
Noha a pompás kutyatej rokona a mikulásvirágnak, az előbbi szukkulens, jobban elviseli a száraz levegőt. Sőt, számára a magas páratartalom a káros, ezért például fürdőbe egyáltalán nem ajánlott. Nyáron viszont kitehetjük a szabadba is.
2. Nem megfelelő közeget biztosítunk neki
A pompás kutyatej számára a humuszban szegény, azonban ásványi anyagokban gazdag közeg az ideális. A kaktuszföld jó megoldás, ha muszáj átültetnünk. Magunk is készíthetünk számára közeget 65% palánta- vagy virágföld, 20% kvarchomok és 15% habkő vagy duzzasztott agyaggolyó összekeverésével. A szubsztrát áteresztőképessége lényeges, hogy a gyökerek ne rohadjanak. A megfelelő fejlődés és virágzás érdekében márciustól szeptemberig 2 hetente keverjünk az öntözővízhez folyékony tápot, például kaktusz- vagy ochideatápot.
3. Túl sokat locsoljuk
A pompás kutyatej szukkulens, a szárában és leveleiben képes vizet tárolni. Így könnyen túléli a szárazabb időszakokat, azonban a túl sok öntözésre érzékenyen reagál. Csak akkor locsoljuk, ha a közeg felső rétege már kiszáradt, azonban teljesen nem szabad hagyni kiszáradni. A földje inkább száraz, mint nedves legyen, de ügyeljünk arra, hogy az alátétben ne álljon a víz. Mindenekelőtt a fényben szegény téli hónapokban fordulhat könnyen elő, hogy a földje túlnedvesedik.
