Ideális választás, ha sivatagi hangulatot szeretnénk teremteni a lakásban.
A háromélű kutyatej (Euphorbia trigona) egyszerűen gondozható, nálunk is kedvelt szobanövény. Nem meglepő módon első pillantásra sokan kaktusznak vélik, pedig nem az.
Ez a tövises pozsgás a közép-afrikai térségből származik, ahol sűrű bozótokban vadon nő, de népszerű kerti dísznövény is. Számos országban afrikai tejfa néven is ismert. Hazánkban, a mi éghajlati körülményeink között szobanövényként tartható.
Ismerkedjünk meg ennek a dekoratív növénynek a legfőbb jellemzőivel, gondozásával, illetve azzal, milyen környezetben érzi magát a legjobban. Az alábbiakból sok érdekes dolog kiderül!
Miért nem kaktusz a háromélű kutyatej?
A háromélű kutyatej levelekkel is rendelkező pozsgás növény. A kaktuszok rendszerint (a karácsonyi és a húsvéti kaktusz kivételével) nem növesztenek leveleket.
A háromélű kutyatej levelei kicsik, hosszúkásak, rövid életűek. Az oszlopos növekedésű, többszörösen elágazó, háromszög keresztmetszetű szárak élén nőnek. Az éleken tövisek is találhatók.
A tövisek kettesével nőnek, a kettő között hajt ki egy-egy levél. A szabadban nevelt példányok kis méretű, fehér vagy sárga virágot hoznak. A szobanövényként tartott háromélű kutyatej esetén erre nem igazán lehet számítani.
Miről kapta a nevét a háromélű kutyatej?
A háromélű kutyatej a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) népes családjába tartozik. A növénycsalád tagjaira jellemző, hogy a szöveteikben fehér, többnyire mérgező tejnedv termelődik, amely azonnal ki is csordul, amint a növényt sérülés éri, például félbetörjük vagy belevágunk.
Éppen ezért tanácsos a növényt a lakásban úgy elhelyeznünk, hogy gyermekek, kisállatok ne érintkezhessenek vele. Ha pedig mi magunk foglalkozunk a növénnyel, például átültetjük vagy szaporítjuk, mindenképpen védjük a kezünket, illetve a szemünket a nedvétől. A tejnedv komoly bőr- és szemirritációt, lenyelve pedig gyomorbántalmakat okozhat.
A háromélű kutyatej valóban fa?
A háromélű kutyatej természetes környezetében, a szabadban valóban meglehetősen termetesre nő, elérheti egy kisebb fa magasságát is. Legnagyobb magassága 2-2,5 méter, és mivel jellegzetes elágazó, ún. gyertyatartó vagy kandeláber alakban fejlődik, ez fára emlékeztető megjelenést kölcsönöz neki.
A növény növekedésének úgy szabhatunk határt, ha lemetsszük vagy letörjük róla a feleslegesnek ítélt szegmenseket, majd cserépbe elültetjük azokat. Az ültetéshez könnyű, laza, homokos ültetőközeget (kaktuszföldet) használjunk.
A háromélű kutyatej szaporítása
A háromélű kutyatej szaporítása nem bonyolult művelet. Mindenekelőtt vegyük szemügyre a növényt, hogy a fiatal szegmensek közül melyek azok, amelyeket a szaporításhoz az anyanövényről célszerű leválasztani.
A művelet során viseljünk gumikesztyűt és védőszemüveget, főleg, amikor az anyanövényről levágjuk vagy letörjük a szaporítani kívánt darabokat. A gyökereztetni kívánt szegmensek legalább 8-10 cm hosszúak legyenek.
Így ne!
Az alábbi videón egy félelmet nem ismerő, bár vélhetően tapasztalt kertész puszta kézzel vág dugványt az anyanövényről szaporítás céljából. Szerencsére nem történik a művelet közben semmilyen baj, de a csupasz bőrét, illetve a szemét komoly sérülés is érhette volna, hiszen a vágás helyén azonnal nagy mennyiségű tejnedv csordul ki a növényből.
A háromélű kutyatej szaporítása dugványozással
Ha dugványokat készítünk, legyen kéznél egy nedves ruha, hogy szükség esetén letörölhessük a kicsordult tejnedvet. Viseljünk kesztyűt, védőszemüveget, valamint hosszú ujjú felsőt, és vigyázzunk arra, hogy a tejnedv ne érintkezzen a bőrünkkel, és a szemünkbe se jusson.
A dugványnak alkalmas, levágott szegmenseket fektessük le papírtörlőre, újságpapírra vagy más eldobható, nedvszívó anyagra.
A szegmenseket hagyjuk egy héten át száradni egy hűvös, száraz helyiségben, közvetlen napfénytől távol. Miután a dugványok metszésfelülete megszáradt, behegedt, ültessük el azokat levegős, homokos, jól vízáteresztő, nem túl tápdús ültetőkeverékbe.
A pH-érték miatt nem kell túlságosan aggódnunk, mivel a háromélű kutyatej egyaránt jól fejlődik savanyú, semleges, illetve lúgos talajban is.
Elültetés után öntözzük meg a dugványok talaját, majd tartsuk enyhén nyirkosan, amíg jól meg nem gyökeresednek a dugványok és új hajtásnövekedés nem jelenik meg a növényen. Innentől kezdve csökkentsük az öntözés mértékét, a dugványt pedig kifejlett növényként gondozzuk tovább.
A háromélű kutyatej gondozása
A kifejlett növény gondozása nem ördöngösség. A legfontosabb, hogy a növényt sok természetes és/vagy mesterséges fény érje. E tekintetben előnyben vannak azok a növénybarátok, akik neveltek már pompás kutyatejet (Euphorbia milii).
A háromélű kutyatej ugyanis – a pompás kutyatejhez hasonlóan – közepesen erős fényviszonyok mellett, átlag szobahőmérsékleten egész évben kiválóan tartható mint szobanövény.
A meleg tavaszi és nyári hónapokban (az erősebb napsütéshez történő fokozatos hozzászoktatás után) a növényt a szabadban is tarthatjuk.
A növényt lassan, kíméletesen szoktassuk hozzá a kinti viszonyokhoz, hogy stresszhatás nélkül tudjon alkalmazkodni a több napfényhez, légmozgáshoz, illetve hőmérsékleti ingadozásokhoz. Az edényes háromélű kutyatejnek a kertben, teraszon, erkélyen védett helyet válasszunk, amely félárnyákos vagy amelyet szórt napfény világít meg.
Szabadföldbe a növényt kiültetni csak olyan vidékeken érdemes, ahol a hőmérséklet soha nem csökken 10 °C alá és nincs fagyveszély. Ez esetben is szélvédett, napos vagy félárnyékos helyet igényel a növény.
Ha szükségessé válik a cserepes háromélű kutyatej kiköltöztetése vagy átültetése, erre a legjobb időpont tavasszal van. Továbbá ezzel egy időben célszerű szaporításhoz szegmenseket leválasztanunk róla. Ahogy a fentiekben már említettük, ne felejtsük el magunkat a növény tejnedve és szúrós tövisei ellen védőfelszereléssel óvni.
A szaporításhoz elsősorban azokat a szegmenseket válasszuk le a növényről, amelyek ránézésre feleslegesnek tűnnek, illetve azokat, amelyek olyan szögben nőttek, amelyeket akár egyetlen óvatlan mozdulat is könnyen letörhet, amikor elhaladunk a növény mellett.
Ha a növény nedve érintkezik a bőrünkkel, azonnal mossuk le bő vízzel, hogy megelőzzük az esetleges bőrirritációt. Ha a tejnedv a szemünkbe kerül, folyóvízzel öblítsük ki, illetve a biztonság kedvéért a szemészetet sem árt felkeresnünk.
Ami az öntözést illeti, bár a növény pozsgás, de nem kaktusz, így a teljes szárazságot nehezen tűri. Növekedése idején, a vegetációs időszakban (tavasszal és nyáron) a földjét tartsuk enyhén nyirkosan.
Ha a talaj felső rétege már száraznak tűnik, öntözzük meg jól a növényt. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy soha ne álljon pangó vízben, mivel ez könnyen gyökérrothadáshoz vezethet.
A tavaszi és nyári hónapokban kaktuszoknak való tápoldattal kezeljük. A hűvösebb hónapokban (ősszel és télen) fogjuk vissza az öntözést, a tápoldatozást pedig teljesen függesszük fel.
Címfotó: carrotmadman6
