Küszöbön a jövő: jönnek a konyhakerti növényekbe oltott gyógyszerek.
Egy speciálisan őrzött ausztrál üvegházban állványok tucatjain saláta, káposzta, zöldbab, valamint dohány sorakozik.
Nem mindennapi növényekről van szó: a levelek és magok titkot rejtenek. Kutatók ugyanis genetikailag módosították azokat, hogy fájdalomcsillapítót és rákellenes szereket "teremjenek".
A melbourne-i kutatócsapat reményei szerint ezeket a "biotermékeket" valamikor a jövőben a fejlődő országokban és a világtól elzárt, távoli közösségekben is termeszteni fogják, és olcsó, bőséges gyógyszerforrást biztosítanak majd a helyi lakosoknak.
A gyógyszereket rejtő, ehető növényekkel kapcsolatos kutatások természetesen nem tegnap kezdődtek. Az 1960-as években egy segélyszervezetnek dolgozó norvég orvos érdekes megfigyelést tett egy kongói faluban: a gyermeket váró nőknél szokatlanul gyorsan megindult és lezajlott a szülés, miután egy helyi növény leveleiből főzött teát fogyasztottak. Az orvos bár nekilátott a különleges növény leveleinek vizsgálatához, az akkor rendelkezésre álló eszközök még nem voltak alkalmasak arra, hogy kibogozza a rejtély szálait.
1991-ben a növény egy Oxfordban tanult, fiatal ausztrál molekuláris kémikus, David Craik mikroszkópja alá került. Sikerült is izolálnia a levelekből egy olyan fehérjét, amely nem hasonlított a korábban ismert egyetlen fehérjéhez sem. Mindenekelőtt nagyon nagy méretű volt, és ez farmakológiai szempontból rendkívül hatásossá tette. Ellenállt a hőnek és a savaknak, ráadásul az emberi szervezetbe kerülve nem okozott mellékhatásokat. A növények természetes védekező mechanizmusként vetették be a különböző növényevő állatok ellen, így stabilnak és ellenállónak kellett lennie. A fehérjét Craik professzor – annak különleges szerkezete miatt – ciklotidnak nevezte el.
Az ambiciózus kémikus azonnal felismerte a fehérjében rejlő lehetőségeket. Nevezetesen azt, hogy módosítva számtalan különböző célra felhasználható.
Közismert, hogy bár a nagy molekulájú gyógyszerek erősebbek és kevesebb mellékhatással bírnak, a méretük miatt rendszerint intravénásan kell azokat beadni, ami körülményes és drága eljárásnak számít.
A ciklotidok egyedi, körkörös alakjuknak köszönhetően ellenállnak a savak és a hő hatásának, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a ciklotid alapú gyógyszert a páciens egész egyszerűen szájon át is be tudja venni. Azaz bevehetné, ha létezne ilyen gyógyszer.
A szükséges kísérletek elvégzéséhez Craik professzor egy másik tudóst, a botanikus és biokémikus Marilyn Andersont hívta segítségül, hogy szakterületeik megfelelően ki tudják egészíteni egymást.
A 25 éves munkakapcsolat során a páros fokozatosan haladt előre a közös cél felé. Elsőként azt sikerült bizonyítaniuk, hogy egy növény képes saját ciklotidot előállítani. Majd kimutatták, hogy a ciklotid átalakítható fájdalomcsillapítóvá vagy éppen rákellenes szerekké.
Az általuk kifejlesztett fájdalomcsillapító (amelynek hatóanyagát már a növény magjába bejuttatták) mintegy százszor hatásosabb, mint a morfium. Sikerrel jártak tehát: előállítottak egy élő, zöld "biotablettát".
Az ezzel kapcsolatos állatkísérletek bizonyították a gyógyszerek hatásosságát. A következő lépés az embereken végzett teszt. Ez azonban meglehetősen hosszadalmas folyamat, amely akár 12 évet is igénybe vehet, nem beszélve a finanszírozandó költségekről. Ha minden a kutatók várakozásai szerint alakul, a gyógyszer a kísérleti laboratóriumból végül átkerülhet a patikák polcaira. A most a hatvanas éveiben járó két tudós őszintén reméli, hogy a tesztek – az egyelőre még csak a távlati terveik között szereplő – nyugdíjazásuk után is folytatódni fognak.
Fotó: smh.com.au
