A fűszerpaprika mellett a reszelt tormát is a magyar konyha egyik jellegzetességeként tartják számon külföldön, mindössze az a különbség, hogy ez utóbbit kevesen ismerik. A termesztése pofonegyszerű. Lássuk, mit kell tenniük a csípős ízeket kedvelő hobbikertészeknek!
A torma egyrészt a húsvéti sonka elengedhetetlen kísérője, de aki rákap az ízére, biztos, hogy nem csak évente egyszer kívánja majd. Ugyanolyan ismert lehetne a világban, mint a dijoni mustár vagy a kínai szójaszósz. Vajon van erre remény?
Aki még nem evett frissen reszelt tormát, az bizonyára nehezen érti meg a tormahívek rajongását. Ennek az az oka, hogy a kereskedelemben kapható majonézes változat egészen más ízkompozíció, mint az orrfacsaróan erős friss tormareszelék. Ezért csak óvatosan a kóstolóval, erős paprikán nevelkedetteknek is okozhat meglepetést sajátos csípősségével. Akit zavar a csípősség, az cukros ecet hozzáadásával vagy néhány perces sütéssel (sütőben) elveheti a torma erejét.
Tormás csirkemell Kaldeneker György konyhájából. Recept itt.
Az orrodat is tisztítja
Aki már reszelt tormát, azt tudja, hogy a Halls cukorka orrtisztító hatása semmi ahhoz képest, amit akár egy cingár tormagyökér lereszelése közben tapasztalunk. Ráadásul nem csak tüneti kezelésre alkalmas, hatóanyagai állítólag a bacilusokat ténylegesen is pusztítják. Mindemellett serkentőleg hat az emésztésre, jó vizelethajtó, a reszelt gyökérből készült vizes borogatás pedig enyhíti a különféle izületi bántalmakat. Mézzel keverve hatékony köhögéscsillapító. Bélféreg űző hatása miatt a középkorban gyorsan elterjedt egész Európában. Csípős anyagain kívül tartalmaz B- és C-vitamint, értékes aminosavakat, kalciumot, magnéziumot és mustárolajat is.
Az internet népe szívesen csinál viccet a csípős ízből, bizonyítja ezt az egyre bővülő tormaevőverseny kínálat a YouTube-on. Aki kíváncsi őszinte emberi reakciókra, az nézzen meg néhány videót itt.
Tormás palacsinta szintén Kaldeneker György konyhájából. Recept itt.
Termesztése egyszerű, kiirtása nehéz
A torma (Armoracia lapathifolia) évelő, lágyszárú növény; fehér karógyökereivel a legnagyobb hideget is átvészeli. Levelei ráncosak, akár a méteres nagyságot is elérhetik, óriási termete miatt inkább csak nagyméretű kertbe ajánlatos ültetni.
Termesztése nem okozhat gondot: keressünk napos vagy félárnyékos, kellő nagyságú helyet a kertben, ahová az arasznyi gyökérdarabokat elültethetjük. Kötött talaj esetén mindenképp érdemes a talajt homokkal vagy tőzeggel lazítani, esetleg kiemelt ágyást (bakhátat) készíteni számára. Mélyrétegű réti homoktalajon érzi magát a legjobban. Minél lazább a talaj, annál szabályosabban, egyenesebben fejlődik majd a gyökér.
Tavasszal vagy ősszel ültethetők a gyökerek, 25-30 cm-es tőtávolságra. A dugványokat nem szabad túl mélyre ültetni, a tetejük csak 3-5 cm mélyre kerüljön a felszíntől. Nyári szárazság esetén érdemes két-három alkalommal megöntözni.
A torma gyökerei egész évben gyűjthetők, de a fő betakarítási időszak általában október végére esik. A felszedés után veremben, pincében - prizmában, homok közé rétegezve - egy évig is tárolhatjuk a termést.
A konyhában sokáig frissen tartható, ha nedves ruhába csavarjuk, majd azt egy zacskóba téve hűvösre tesszük.
A legegyedibb felhasználásával vidéken találkoztam: egy találékony borosgazda a hordóba lógatta a tormagyökeret, hogy az távol tartsa a rontó gombákat a drága nedűtől. A célját el is érte, hiszen a bor se romlott meg, és a szomszédok is ritkábban látogatták a pincét. A módszer követését mégsem ajánlom.
