Odú és vad sarok.
A házi verébre úgy gondolunk, mint egy közönséges, mindenhol elterjedt madárra. Ez a szárnyas tökéletesen alkalmazkodik a városi környezethez, az ember közelségéhez. Évezredek óta jelen van a kultúrákban, gyakorlatilag az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtaláljuk.
A házi veréb a verébfélék családjába tartozó faj. A feltételezések szerint korábban a sztyeppék lakója volt, majd úgy 10 000 évvel ezelőtt felfedezte a mezőgazdasági területek és a lakott települések közelségének előnyeit. Magevőként rengeteg ételt talált a gabonaföldeken, az épületek közelében. Mára azonban ez a jólét megváltozott. A modern betakarítógépek sokkal kevesebb hulladékot hagynak a földeken, az intenzív növényvédőszer-használat pedig csökkenti az állati eredetű táplálékforrásokat, és a verebek élőhelye is drámaian csökkent. Mindez oda vezetett, hogy napjainkban már a verebet is veszélyezteti a drasztikus állományvesztés. Nyugat-Európában az elmúlt 30-40 év hozadékaként a mezei veréb kezdett eltűnni, Nagy-Britanniában például az eredeti 3%-ára csökkent az állományuk. Azt pedig tudjuk, hogy a madarak mennyi kártevőtől szabadítanak meg minket, így az ökológiai szerepük felbecsülhetetlen.
Miként segíthetünk a házi verébnek a kertünkben?
• Egy természetes kert, ahol vadon növő gyógynövények, bokrok, sövények is akadnak, remek élelemforrást, búvó- és fészkelőhelyet kínál számukra.
• Kerüljük a növényvédő szereket, a verebek a kártevőket is fogyasztják.
• A kertben kialakított „vad sarokban” szintén táplálékot találnak maguknak.
• Létezik kifejezetten a verebek részére készült fészkelődoboz, odú. Akasszuk ezeket macskabiztos fákra! Érdemes körbenézni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján is.
