Ha úgy döntöttél, hogy idén durván beavatkozol a táplálékláncba és nem hagyod éhen pusztulni a hideg elől menekülő madarakat a saját kertedben, akkor van egy javaslatom a számodra.
Saját készítésű madáretető alig néhány lépésben
Az Állatok Világnapján az újpesti Állatszigeten jártunk az ovis fiammal, ahol a drága gyermek addig rágta a fülemet, amíg le nem ültünk összekalapálni egy madáretetőt, melyet tetszőleges adomány fejében lehetett megvenni az állatszigetesektől. Előre méretre vágott elemekkel dolgoztunk, tulajdonképpen csak szögelni kellett. Jó mókának tűnt még egy olyan mérsékelt műszaki érzékkel rendelkező figura számára is, mint én. Bevallom, nem igazán terveztem madarakat pesztrálni télen, de ha már úgy alakult, hogy lett egy menő madáretetőnk, meg akartam csinálni rendesen, hogy ellássa a tényleges funkcióját.
Aki esetleg nem volt olyan szerencsés mint mi, az itt, itt és itt találhat magának alaprajzot a házibarkács etetőhöz.
Vízálló kézmíves madárbútor lesz a javából
Szabadba tervezett műtárgy lévén az elsődleges feladat az etető vízállóvá tétele volt, mivel a kezeletlen furnérlemezek értelemszerűen tönkremennek pár esős hét után, nem beszélve a hideg téli hónapokról. Közönséges vastaglazúrral (konkrétan "paliszander" színűvel, de lehet kapni kábé ötvenfélét) kentem le az egészet, háromszor.
Az első réteget beszívta a fa - ez a falazúr dolga, beszivárogni szépen -, a második szép színt adott neki, a harmadik az előző kettő egyenetlenségeit hivatott elfedni. Ez többé-kevésbé sikerült is.
Kacsalábon forgó lett a madárkucorgó
A következő kérdés az volt, hogyan helyezzem ki az etetőt kulturáltan. Mivel azon a helyen, ahová szántam, közel s távol nem nő egyetlen fás szárú növény sem, nincs hová akasztani. A teteje amúgy is ferde, tehát egy kampónak nem lett volna sok értelme. Simán a földre sem tehettem, mert akkor a nagyobb madarak elorozzák a csemegét a kicsik elől. Lehetőségként maradt tehát valami állvány építése. Nem akartam nagyon túlspilázni, akkora "handyman" sem vagyok, a lehető legegyszerűbb megoldáson törtem a fejem. És akkor jött az isteni szikra.
Az összes barkácsáruházban lehet kapni bútorlábat, különböző hosszúságban. Vettem egy körülbelül 70 cm-es darabot, néhány pozdorjacsavarral rögzítettem az etető aljára, és kész is volt a földbe szúrható madáretető.
Kicsit "fejnehéz" lett ugyan, de amióta körülbelül a rúd feléig beállítottam a talajba, sziklaszilárdan tart. A terület macskamentes, így nem kell attól tartani, hogy a madáretető macskaetetővé avanzsál.
Most még ugyan túl meleg van ahhoz, hogy megtöltsem az etetőt, de remélem, télen hamar felfedezi a "célcsoport" és jókat lakomáznak majd. :)
