Életét a harlekinkaticák keserítik meg.
A katicabogár élete során levéltetvek ezreit fogyasztja el jó étvággyal. Előrelátó módon petéit a kártevők által invázió alá vett levelek fonákjára rakja le, így az egy héttel később kikelő lárváknak nem kell hosszasan táplálék után kutatniuk, mintegy terített asztal várja őket.
A katicabogár és valamennyi felmenője minden másnál jobban kedveli tehát a levéltetveket, így nem árt tisztában lennünk azzal, hogyan is néznek ki ezek a bizonyos, még ki nem fejlődött utódok, a különös, krokodiltestű lárvák. Történetesen úgy, mintha egy teljesen más rovarfajhoz tartoznának, ezért fontos, hogy felismerjük és vigyázzunk rájuk a kertben.
A mérsékelt éghajlati övezetben az őszi hónapokban nem ritkán találunk katicabogarakat a lakásban, a házban. Fontos, hogy a lehető legrövidebb időn belül kitessékeljük őket, mivel abban mesterkednek, hogy feromonkibocsátás által társaiknak megüzenjék: király kéglit találtak a téli bekuckózáshoz. Ha túl is élik az emberrel való találkozást, a lakásban minden bizonnyal rövid időn belül kiszáradnának és elpusztulnának. Így a legjobb megoldás, ha mihamarabb kipenderítjük őket a szabadba.
Ez a fajta agresszív nyomulás elsősorban a szuperragadozóként elhíresült harlekinkaticára (más néven ázsiai katicabogár, sokszínű katicabogár vagy keserűkatica) jellemző. A nálunk őshonos hétpettyes katicabogár ugyanis sokkal szerényebb: társaival többnyire az avarban vagy farakásokban telel át.
A hazánkban első alkalommal 2008-ban megjelent harlekinkaticák étvágyukat tekintve sajnos meglehetősen telhetetlenek. Falánkságuk nem ismer határt: ha az ízletes levéltetveket már mind felfalták, jobb híján rávetik magukat a különböző pillangók, a zöldfátyolka, illetve sajnos az őshonos katicabogár petéire és lárváira is.
Amilyen nehéz a harlekinkaticákat távol tartani a lakástól, ugyanolyan lehetetlen rávenni őket, hogy megkíméljék a szívünknek kedves hétpettyes katicabogarat. A helyzetet nehezíti, hogy szárnyfedőik mintázata miatt igen sok esetben összetéveszthetők más katicafajokkal.
Szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha a hétpettyes katicabogár vonzónak találja a kertünket. A lárvákat a kifejlett egyedekkel együtt terelgessük a kiterjedt levéltetű-kolóniák felé (ha maguktól esetleg nem találnának rájuk).
Az élelmiszerlánc hatékonyságának fenntartása érdekében érdemes néhány gyomnövényt meghagynunk a kertben. Ilyen például a bogáncs vagy a csalán, amelyek tömegesen képesek magukhoz vonzani a levéltetveket, így a katicák is könnyen megtalálják azokat.
Míg az őshonos katicabogár évente csupán egy további generációról gondoskodik, a versenytársaik akár ötről is, feltéve, ha az időjárás is kedvez nekik. Ezért nem ritka, hogy egy-egy fán vagy napos helyre ültetett kúszónövényen egyszerre találkozhatunk a katica lárvájával és kifejlett egyedével is. Meglehet, egy részük harlekinkatica, de ha van elég táplálék számukra a kertben, jó eséllyel nem fognak a hétpettyesek ellen fordulni.
