Bár kissé érzékeny szobanövény, megéri a külön odafigyelést.
A növénybarátok az ékes koszorúfutókát vagy egyszerűen koszorúfutókát (Stephanotis floribunda) elsősorban dekoratív, illatos virágai miatt tartják igen nagy becsben. Ezt a trópusokról származó fényes, sötétzöld, bőrnemű levelű, viaszos, hófehér virágú liánnövényt nem csak az otthonokban, de impozáns esküvői csokrokban is megcsodálhatjuk.
Mit érdemes tudni a koszorúfutókáról?
A koszorúfutóka Madagaszkáron őshonos, csavarodva kúszó, örökzöld liánnövény, amelyet madagaszkári jázminnak is hívnak, bár ez az elnevezés megtévesztő, mivel a jázminfélék családjának nem tagja. Nálunk az utóbbi években vált egyre népszerűbb és divatosabb szobanövénnyé.
A növény keskeny, csöves, tölcsér alakú virágai kb. 5 cm hosszúak; az öt virágszirom csillag alakú. Tavasztól őszig több virágzásra számíthatunk. A levelek bőrszerűek, ovális alakúak, átellenesek. Természetes élőhelyén fásodó indái segítségével akár 5-6 méter magasra is felkúszik.
Mivel viszonylag érzékeny trópusi örökzöldről van szó, nálunk a beltérben, cserepes szobanövényként való tartása oldható meg, amelynek kapcsán külön hangsúlyt kell fektetni a növény számára ideális mikroklíma megteremtésére.
A koszorúfutóka gondozása
Akik történetesen a világ olyan táján élnek, ahol a klíma megfelel a koszorúfutóka természetes igényeinek – azaz van elegendő eső, magas a páratartalom, a telek pedig enyhék – azok egész évben a szabadban tarthatják és gondozhatják a növényt. A mi éghajlati viszonyaik azonban ezt nem teszik lehetővé. Nálunk a koszorúfutóka az év legnagyobb részét a lakásban tölti, és különösen igaz ez a hideg, fagyos téli hónapokra.
A koszorúfutóka szobanövényként való tartása sok esetben kihívást jelenthet. Főleg a hirtelen bekövetkező, drasztikus környezetváltozásokat igyekezzünk elkerülni, mivel ez sokkhatásként érheti a növényt.
A koszorúfutóka tartásának egyik árnyoldala, hogy meglehetősen nehéz természetű növényről van szó. Nem tartozik ugyanis a legkönnyebben kezelhető, legigénytelenebb szobanövények közé. A számára legideálisabb körülményeket egy melegházban tudjuk megteremteni. Némi gyakorlati tapasztalat birtokában azonban távolról sem lehetetlen vállalkozás, hogy az otthonunkat hosszú távon egy koszorúfutókával osszuk meg.
A koszorúfutóka igényeinek kielégítése szempontjából elsődleges fontosságú a virágföld minősége. A növény tápdús, humuszban gazdag talajt igényel, amelyet folyamatosan egyenletesen nyirkosan kell tartanunk, ugyanakkor nem lehet vizenyős. A pangó vizet ugyanis megsínyli a növény gyökérzete, ezt követően a levelek összepödörödnek, végül a növény elpusztulhat.
A koszorúfutókának biztosítsunk növénytámaszt, futtatót, bár szobanövényként ritkán nő akkorára, mint a természetben.
A vegetációs időszakban havonta kétszer tápoldatozzuk a növényt. E tekintetben kövessük a tápoldat csomagolásán feltüntetett útmutatót. Fontos továbbá, hogy szórófejes flakonból rendszeresen megpermetezzük, mivel a számára szükséges relatív páratartalom 40-80 százalék közé tehető. Mivel a meleg, páradús környezetet kedveli, ezáltal sajnos fokozottan ki van téve a pajzstetvek és takácsatkák támadásának.
A nyári hõmérsékletváltozásokkal szemben viszonylag rugalmas a koszorúfutóka mindaddig, amíg az átlag 22 °C körül marad. Az éjszakai órákban ennél hűvösebb, 13-16 °C közötti környezetet igényel. Mivel a trópusokról származik, a közepesen világos, világos fényviszonyokat kedveli, bár arra ügyelnünk kell, hogy a közvetlen napsugárzás megperzselheti a leveleit.
A koszorúfutóka téli gondozása
A koszorúfutóka gondozása némi kihívást jelenthet a téli hónapokban. Ugyanis nem igényel olyan magas beltéri hőmérsékletet télen, mint mi, emberek. Számára a 13 °C körüli hőmérséklet az optimális. A túl meleg környezet a növény pusztulásához vezethet, csakúgy, mint a túl alacsony, 10 °C alatti hőmérséklet.
Télen a növény öntözését erősen fogjuk vissza, ettől függetlenül időről időre jól jön neki egy kis vízpermet. A téli hónapokban tápoldatozást nem igényel.
A koszorúfutóka termése
Nem véletlen, ha esetleg nem találunk túl sok információt a szobanövényként tartott koszorúfutóka termésével kapcsolatban. Nálunk ugyanis meglehetősen ritka jelenség, hogy a növény termést érleljen. Ideális körülmények között azonban elvirágzás után tojás vagy barack alakú termést érlel, amelynek hossza elérheti a 10 cm-t.
Ez az étkezési célra nem alkalmas termés hónapokon át érik, míg végül felhasad és megbarnul. A terméshüvelyt szétnyitva fehér szőrökkel borított magok válnak láthatóvá. Bár a magokat el lehet ültetni, a szárdugványról történő szaporítás gyakoribb és sikeresebb is.
Mindent összevéve, a koszorúfutóka a legújabb szobanövényeink egyike, amelynek az ellátása némi kihívást jelenthet. Akik azonban ettől a megmérettetéstől nem tartanak, azok számára pont ideális lehet ez az igen dekoratív dísznövény.
Címfotó: RDPixelShop
