Vesszői pedig évezredeken át faedények abroncsai, kosarak vázai voltak, a vastagjából készültek a vándorbotok, a vékonyából a nyársak.
A közönséges mogyoró (Corylus avellana) a nyírfafélék családjába tartozó, nagy termetű cserje. Egész Európában elterjedt, ami egyes feltételezések szerint leginkább a termését kedvelő embernek köszönhető. Rácz János növényneveket fejtő enciklopédiája szerint a magyar név a mony = tojás jelentéséből módosult, és a gyümölcsére vonatkozik. A “Corylus” nemzetségnév már az ókorban is a mogyoró növényt jelentette, az “avellana” fajnév az akkori legjobb itáliai termőhelyre utal.
Nyílegyenes tősarjak
A mogyoró rendkívül fényigényes növény, ezért inkább a ritkás erdőkben, tisztásokon, erdőszéleken, mezőkön él, a legnagyobb példányokkal a patakpartokon találkozom. Télen és messziről is felismerhető a tősarjairól, amelyek jó termőhelyen nagy számban fakadnak, több méter magasra nyúlnak, eleinte nyílegyenesek, csak a második évtől kezdenek elágazni.
A mogyoró gyümölcse igazából makk
Az egyéves vesszők kérge jellegzetes vöröses- vagy sárgásbarna, fehér paraszemölcsökkel. Ezek az egyenes vesszők meghasítva évezredeken át faedények abroncsai, kosarak vázai voltak, a vastagjából készültek a vándorbotok, a vékonyából a nyársak. A közönséges mogyoró gyakran piros és mirigyszőrös hajtásokkal fakad, a levelek rövid szőrös nyelűek, a pálhák tojásdadok, hamar lehullók. A levelek gyakran egy síkban, két sorban váltakozva állnak, sötétzöldek. A mogyoró fajok egylaki váltivarúak. A hímvirágok kezdeményei már a nyár végétől barkában várakoznak, az első februári napsütésre megnyúlnak, és hamarosan ontják a széllel a virágport. A nővirágok végálló rügyekben rejtőzködnek, ezeket csak a kibúvó piros bibék különböztetik meg a hajtórügyektől. A termés a jól ismert mogyoró gyümölcs, botanikailag makk, a feléig hasogatott kupacs közepében.
Török mogyoró
A török mogyoró (Corylus colurna) fa termetű, közvetlen rokon növény. Tősarjak csak a nagyon öreg, sérült, beteg fák mellett fakadnak. A vesszők és a törzs is parával borítottak, a levelek nyelei hosszabbak, csak ritkásan szőrösek, a levél színe világosabb, a széle enyhén karéjos. A gyümölcs kisebb, a sokkal hosszabb, majdnem tövig hasogatott kupacsból nem látszik ki.
A török mogyoró különösen értékes tulajdonsága az egyenes termete és a rendkívüli szárazságtűrése. Nálunk inkább csak parkokban található, de számos helyen az erdészek kísérleteztek vele. Mediterrán származása miatt nem sínyli meg a legforróbb nyarainkat sem, és még a városi levegőt is elviseli. Sajnos elképzelhető, hogy a klímaváltozás következményeként még nagy jövő áll a török mogyorófák előtt.
Mogyoró barkái az első februári napsütésben
Mogyoró hímvirágai a barkában
Mogyoró nővirágokat rejtő rügye a bibeszálakkal
Mogyoró egyéves vesszejének kérge
Mogyoró fakadó hajtásai gyakran piroslók és mirigyszőrösek
Mogyoró vízszintes síkban álló levelei
Mogyoró éredő termései
Török mogyoró őszi barkái
Török mogyoró karéjos és hosszú nyelű levelei
Török mogyoró tövig hasogatott kupacsai
