Csemege az erdő széléről.
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) főként száraz cserjésekben, tölgyesekben, napsütötte erdőszéleken elterjedt. Sok helyen sövénynek is ültetik. Lombhullató cserje, általában 1,5-2 méter magasra nő. Napos, száraz helyen érzi jól magát.
Már a középkorban is ismerték, mint gyógy- és élelmiszernövényt. Termése gazdag C-vitaminban és ásványi anyagokban, ezért meghűléses megbetegedésekben alkalmazzák. Emellett étvágyfokozó és gyomorvédő hatása is ismert.
Virágai sárgák, csüngő fürtökben nyílnak, harang alakú lepellevéllel. Késő nyáron, ősszel érnek a hosszúkás, ovális, piros termései. Egészen október végéig szedhetjük a vadgyümölcsöt. Az íze fanyar, savanyú, gyümölcsös aromájú, ha megcsípi a dér, már kevésbé savanykás.
Készülhet belőle lekvár, zselé, ivólé, szirup is. A távol-keleti konyhában rizst, szárnyasokat, halakat ízesítenek vele. Az aszalt bogyók desszertekbe, süteményekbe kerülhetnek.
Bevezető kép: gailhampshire
