Kézi beporzással sokat tehetünk a jobb, biztosabb terméshozam érdekében.
Amikor tököt termesztünk a kertben és a növény virágzásnak indul, általában menetrendszerűen megérkeznek a méhek is, hogy nektárgyűjtés közben elvégezzék a beporzást. Ha azonban történetesen olyan vidéken élünk, ahol a méhpopuláció nagyon kicsi, komoly akadályba ütközhet a tökvirágok sikeres beporzása. Hacsak nem vesszük – szó szerint – saját kézbe a dolgokat! A nálunk igen népszerű spárgatök – csakúgy, mint a többi közkedvelt tökféle, köztük a cukkini – beporzását ugyanis magunk is el tudjuk végezni. Az alábbiakból kiderül, melyek ennek az – egyébként bonyolultnak távolról sem nevezhető – eljárásnak a lépései.
A tökfélék kézi beporzása bár valóban nem nehéz feladat, készüljünk fel rá, hogy némileg egyhangú, monoton művelet lehet. A kézi beporzás első fontos lépéseként győződjünk meg arról, hogy a növényen mind hímivarú, mind nőivarú virágok megtalálhatók, ezek megkülönböztetéséről korábban itt írtunk. Ha az időjárás túl forró vagy túl hideg, előfordulhat, hogy a nőivarú virágok száma csekély, ami kissé megnehezíti a kézi beporzást.
Hogyan történik a tök kézi beporzása?
Kézi beporzáskor mindenekelőtt tudnunk kell különbséget tenni a hím- és nőivarú virágok között. A hím- és nőivarú virágok aránya attól függően változik, pontosan melyik tökfélét ültettük. Lényeges tudnivaló, hogy kizárólag a nőivarú virágokból lesz termés, míg a hímivarú virágok a beporzáshoz szükségesek.
Ha bekukkantunk a virágok alá, azt fogjuk látni, hogy a hímivarú, azaz porzós virágok sima szárral kapcsolódnak az indához. A porzóról a virágport az ujjunkkal le tudjuk pergetni, azaz ha megérintjük a porzót, a virágpor egy része lehull róla. Ez megkönnyíti a kézi beporzást – a virágpor ugyanis ez esetben nem a széllel terjed, hanem egy eszköz segítségével, kézzel tudjuk átvinni a nőivarú virágra.
Ha megvizsgáljuk a virágokat, látni fogjuk, hogy a nőivarú virág alsó felén, a szár legvégén egy apró terméskezdemény, a virág belsejében pedig termő található. A termő közepéből kiemelkedik a narancssárga bibe, erre kell kézi beporzáskor felvinnünk a pollent.
Egész egyszerűen fogjuk kézbe egy hímivarú virág porzóját és ecsetelő mozdulattal érintsük meg vele néhányszor a termő bibéjét. Ez a pár másodperces művelet rendszerint elegendő is a sikeres beporzáshoz és a termésfejlődés beindulásához. Ezt a kézi beporzást valamennyi nőivarú virágon sorban ismételjük meg.
A kézi beporzás során nem "vesznek kárba" a virágok, hiszen a leszedett hímivarú virágokból egyébként sem alakulna ki termés. Ha a kézi beporzást helyesen végezzük el, garantáltan bő termésre számíthatunk. Ne feledkezzünk meg tehát a hím- és nőivarú virágok közti különbségről, és ügyeljünk arra, hogy a kézi beporzáshoz csakis hímivarú virágot szedjünk le a növényről.
A kézi beporzás után gyakorlatilag hátradőlhetünk és figyelhetjük, hogyan indulnak fejlődésnek, növekedésnek a terméskezdemények, amelyeket – ha minden simán megy – a nyár vége felé be is tudunk takarítani.
