Április közepén magról vethetjük.
A júdásfa (Cercis siliquastrum) különleges látvány a kertben, mivel a lilás, rózsaszínes vagy fehér virágait nem csak a (legalább második éves) ágakon, de akár a törzsön is hozhatja. A jelenség neve kauliflória.
A Földközi-tenger vidékéről származó növény a pillangósvirágúak közé tartozik. Lombhullató, kis vagy közepes méretű, inkább bokorszerű fát nevel, amely gyakran többtörzsű.
A levelei vesealakúak, a virágok még lombfakadás előtt nyílnak. Lapos, hosszú hüvelytermései ősztől a következő tavaszig a fán maradnak. Az ’Applachia Red’ fajta kerekded levelei vöröses színűek.
A júdásfa a jó vízáteresztő képességű, inkább száraz, védett helyet kedveli. Tűri a szárazságot, de a fiatalabb fákat aszályos időben öntözni kell. Fiatalon fagyérzékeny. A metszést is bírja, a koronaformát akár alakíthatjuk is. Számos fajtája létezik sötétebb lombbal, vagy akár csüngő ágakkal, kisebb termettel.
A júdásfa csemeteként nagyon gyorsan nő, de tízéves kora körül lelassul a növekedés üteme. Idős korban nem viseli jól az átültetést.
A neve onnan ered, hogy a néphit szerint virágai Krisztus vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a júdáspénzt. Azt is tartják, hogy Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát Jézus elárulása miatt érzett lelkifurdalásában.
Április közepén magról vethetjük, a magok a hüvelytermésben lapulnak. A tapasztalat szerint a forrázás elősegíti a magok csírázását.
