Sokkal jobban kihasználjuk a teret, ha az uborka nem bokros és elterülő, hanem magas és futó. Ehhez azonban a hobbikertésznek is résen kell lennie!
Egyetlen tő uborka a növekedése során egy 1-2 négyzetméteres területen is szétterjedhet a földön, ha a hagyományos módon, sorokban termesztjük azokat. A tér kihasználásának létezik azonban egy jobb módja is, amellyel a várható terméshozamot is maximalizálhatjuk. Ez pedig az uborka függőlegesen való termesztése, azaz felfuttatása. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy az uborka hajtásai oldalirányban terjeszkedjenek, felfuttathatjuk egy erre a célra alkalmas támrendszerre. Ez tökéletes helytakarékos megoldást jelent bárki számára, aki konténerben, magaságyásban vagy kis méretű veteményesben, konyhakertben, esetleg nadrágszíjtelken szeretne uborkát termeszteni.
Az uborka felfuttatása egyéb előnyökkel is jár. Ha a növényt a földtől felemelve neveljük, kevésbé lesz kitéve a meztelen csigák kártételének. Mivel a levelek egy-egy eső után gyorsabban megszáradnak, a gombás betegségek megjelenésének esélye is csökken. A felfelé futó növény esetén továbbá nagyobb levélfelületet ér a napfény, ez pedig erőteljesebb növekedést eredményez.
A vertikálisan való nevelés sikere szempontjából a legfontosabb dolog, hogy tudnunk kell, mi a különbség a felfuttatható és a bokros növekedésű uborka között. Amikor tehát a vetőmagok vagy palánták között válogatunk, figyeljünk oda, nehogy a végén a bokros növekedésű fajtával térjünk haza!
A bokros növekedésű uborka a kertben termesztve kisebb helyet foglal. Bár a földön elterülve fejlődik, nem fut fel. Ehelyett olyan hajtásokat fejleszt, amelyek a növény töve körül mindössze egy 90-100 cm-es körben nyúlnak ki. Ez azt jelenti, hogy vízszintesen kevesebb, mint 1 négyzetméternyi területre van szüksége, ami mintegy a harmada annak, amit egy hosszú indákat növesztő fajta a földön elfoglal. De ha a valódi, indákat fejlesztő uborkát felfuttatjuk, egy-két tövet is nevelhetünk egy 0,1 négyzetméteres alapterületen.
Sokan termesztenek sikeresen uborkát egy alacsony, hosszú – például 90-100 cm magas és 150 cm hosszú – támrendszeren. De ha valóban helyszűkében vagyunk, semmi akadálya annak, hogy szinte egyenesen felfelé futtassuk az uborkát egy magas, 150 cm-es vagy még ennél is magasabb futtatóra. Az uborka nevelését mindig úgy kezdjük, hogy a támrendszer már a helyén legyen, majd a palántákat ültessük köré. Így kisebb az esélye annak, hogy kárt teszünk a gyökerekben.
Ha konténerben neveljük az uborkát, az edények legalább 50 cm-esek legyenek, hogy a gyökérzetnek elegendő helye legyen a fejlődéshez. Ily módon 4-6 tő uborkát is nevelhetünk a konténer mögé helyezett, legalább 150 cm magas futtatórács segítségével.
Az uborka növekedés közben kacsokat fejleszt, amelyekkel erősen rákapaszkodik, szorosan rácsavarodik a környező tárgyakra. Ha úgy tűnik, hogy az indák nehezen futnak fel, elképzelhető, hogy a rácsszerkezetet alkotóelemei túl messze vannak egymástól, vagy a futtatólécek túl ritkán állnak ahhoz, hogy a kacsok elérjék azokat. Ilyen esetben a futtatót kiegészíthetjük egy műanyag hálóval, ami nagyban megkönnyíti a növény felfutását.
A függőlegesen való felfuttatással való kísérletezés során természetesen az otthon kéznél lévő számos anyagból alkothatunk egyedi támrendszert az uborka számára.
