A kánya- és ostorménbangita gyakori cserjék a természetben, fehér virággal és rücskös levelekkel.
A rejtélyesen hangzó növénynevek a kányabangita (Viburnum opulus) és az ostorménbangita (Viburnum lantana) a magyar növényvilág két általánosan elterjedt cserjefaját jelölik, az ország minden részén megtalálhatók, nemesített fajtáik gyakori kerti díszek.
Kányabangita virágok
Kányabangita virágzatok
A nevüket viszont nehéz megfejteni. A ’viburnum’ szó eredete állítólag ősi germán, és a vesszők hajlékonyságára utal. Ötzi, a gleccserjégbe fagyott alpesi ősünk nyílvesszői ostorménbangitából készültek, és a Kárpát-medencei kutatások szerint a honfoglaló magyaroké is. A vessző különlegessége, hogy tűz fölött kiegyenesítve, később, nedvesebb körülmények között is megtartja az egyenességét, szemben a gyermek íjak nádból készült nyílvesszejével, ami visszagörbül. A magyar név eredetileg ostornyélfa volt, csak idővel eltorzult.
Ostorménfa oldalról
Ostorménfa virágzat
Sajnos a kányabangitának sincs köze a ragadozó madárhoz, bár más madarak mindkét bangita éretten lédús terméseit szívesen csipegetik. A ’kánya’ talán a szláv ’kalina’ szóból torzult a magyar népnyelvben, és eredetileg a bangitákat jelöli. A ’kalina – kalinka’ a szláv népeknél sokszor ábrázolt, verselt, megénekelt és eltáncolt szerelem-növény, de manapság leginkább egy nemzetközileg is ismert vodka neve.
Ostorménfa virágzatok
