Barkócafa: a finom almácska csak a földről ehető

Domb- és hegyvidékeink szárazabb tölgyeseinek elegyfája, jellegzetes levelekkel, illatos virágokkal, ehető termésekkel.

A barkóca, barkócafa vagy barkócaberkenye (Sorbus torminalis) a rózsafélék családjába tartozó, európai elterjedésű, a Kaukázusban és Észak-Afrikában még előforduló, közepesen erős növekedésű, lombhullató fa. A barkóca szó a szláv nyelvekben megtalálható, berkenyét jelent. A “Sorbus” tudományos nemzetségnév az ókor óta ugyancsak a berkenyék megnevezése, a “torminalis” fajnév a kólika elleni hatásra utal.

Ősszel a sárga és a piros között minden árnyalatban

A barkócafa a magyar erdőkben csak tíz-húsz méteresre nő, fiatalon még elviseli a magasabb fák árnyékát, de a tapasztalatom szerint csak a napfényben, a széleken és tisztásokon virágzik. A törzse és a vesszője is jellegzetesen ripacsos. A levelek egyszerűek, tagolatlanok, karéjosak, a gyéren molyhos fonák is zöld, legkésőbb őszre lekopaszodó. A karéjok a hosszú nyél közelében nagyobbak, a levélcsúcs felé kisebbednek, végül csak fogak lesznek. A sátorozó bugában hosszú kocsányokon álló fehér virágok csak lombfakadás után, április végétől nyílnak. A tenyérnyi virágzatok bódító illatúak, nagy rovar forgalommal. A termés egy, legfeljebb két centiméter átmérőjű, kezdetben zöldes, éretten barna, paraszemölcsös héjú almácska, szájat összehúzóan cseres, csak lehullva, szotyósodva ehető. Az őszi lombszíneződése különösen élénk, a sárga és a piros között minden árnyalat előfordul.

Furulya és bunkósbot a fája

A barkóca törzse feldolgozásra alkalmas, szép színezetű keményfa, valaha logarlécek és fafúvósok alapanyaga volt. A vaskosabb ágakat régen furkósbotnak használták, az előre kinézett ág vastag végét megszurkálva, egy év múlva bunkósabbra hízott. A gyümölcsét hajdanában megbecsülték, ették, befőzték, lekvárt készítettek belőle, pálinkának kifőzték, de mára ebből csak mutatóba maradt néhány hagyományos parasztudvari termék. A népi gyógyászatban táplálkozási fertőzések, emésztési problémák és hasmenés ellen használták. Dísznövényként ültetik.

Barkócafa jellegzetesen ripacsos kérge