Beléndek: évezredes múltú kábítószer, nálunk viszont szántóföldi gyomnövény

A beléndek manapság egyre ritkábban gyomosít, de épp úgy bolondít, mint a régi szép időkben.

A bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) a burgonyafélék családjába tartozó egy- vagy kétéves, mérgező növény. Eredetileg a mérsékelt övi Eurázsiában honos, de mezőgazdasági behurcolással kultúrgyomként és termesztéssel is elterjedt az egész világon. A magyar neve az indogermán ’bolond növényből’ valószínűleg szláv közvetítéssel keletkezett, a bolondító jelző nyilván a kábító hatására utal. A tudományos nemzetségnév, a “Hyoscyamus” az ógörög eredetű disznóbab szóból származik, amelynek szerintem az lehet a magyarázata, hogy szemben a többi háziállattal, a disznók számára állítólag kevéssé mérgező. A “niger” fajnévre a virág mély torkának a majdnem fekete sötét lilasága adhat okot, bár ez a fehér és az aranyszínű rokon beléndek fajoknál is hasonló.

A bolondító és a halálos adag nagyon közel van egymáshoz

A beléndek egy- vagy kétévessége a csírázás időpontjától és az időjárástól függ. A tavasziak már nyáron szárba szökhetnek, az ősziek tőlevélrózsaként áttelelnek. A magvak több száz évig csíraképesek. Ilyeneket találtak az egykori viking települések ásatásain, és a beléndek mérgeinek tulajdonítják a vikingek hírhedt harci kedvét. Kábítószerként és fájdalomcsillapítóként már az ókorban is alkalmazták, de a belsőleg használt bolondító és a halálos adag nagyon közel van egymáshoz, ami veszélyes. Ezért inkább a füstölések és a kencék terjedtek el. Tetszetős, de nyelvészetileg nem bizonyított történet, hogy a középkorban a magvaival fokozták a sör bódító hatását, és a német Bilsenkraut növénynévből ered a pilseni sör, sőt esetleg még a cseh város neve is. A bajor tisztasági sörtörvény aztán kizárta a beléndek használatát, és a komló lépett egyetlen fűszerként a többiek helyére.

Rovarokat csalogat, majd a szél rázza ki a magjait

A gabonaföldeken a beléndek alig észrevehető, szürkeségével és alacsonyságával megbúvik a szalmaszálak és a kalászok között. Legfeljebb a számomra veszélyt jelzőnek tűnő erős illata figyelmeztet rá. Nedvesebb árokpartokon azonban láttam már a csalán és a nád fölé magasodó kétméteres példányokat is. A gabonában a kombájn szórja szét a beléndek magvait, a vizes élőhelyen ki kell emelkednie a szélrázáshoz. Az egész növényt ragadós mirigyszőrök borítják, a virágai rovarcsalogatóak, nektárt kínálók. A termések egy vagy két vonalban sorakoznak, éréskor a megnyúlt és kiszáradt csészékbe kapaszkodik a szél. A fedéllel nyíló toktermés, a csalmatok százával rázza ki a magokat. Arany János Hamlet-fordításában maga a növény a csalmatok, amelynek levével mérgeznek.

Beléndek mirigyszőröktől ragadós szürke levelei