Nem tévedünk nagyot, ha a citromok és narancsok kiköpött magvait egyszerűen a földbe nyomjuk, és várunk, amíg valami történik. Bár a legfinomabb gyümölcsű citrusokkal gondban lennénk, ugyanis ezek magvatlanok.
A citruskedvelők módszere a következő: vegyünk egy agyagcserepet és töltsük meg 2/3 részéig tőzeg és homok 2:1 arányú keverékéből álló közeggel. A közeg tetejét nyomkodjuk meg és enyhén nedvesítsük be. Fektessük a talajfelszínre a citrom, narancs vagy mandarin alaposan megmosott magvait, takarjuk be őket egy centi termőközeggel, és újra tömörítsük a felszínt. A cserepet ezután állítsuk vízzel telt cserépaljba. Az agyagcserép felszívja a vizet (kapilláris úton) és továbbadja a közegnek. A cserépaljat 2-3 naponta töltsük újra. Végül a beültetett cserepet fedjük le egy üveglappal (vagy fényáteresztő fóliával), hogy a termőközeg felszíne ki ne száradjon. Nincs más hátra, mint keresnünk kell cserepünknek egy 13-15 °C fokos helyet valamelyik ablakpárkányon. Ha szerencsénk van, 3-4 hét múlva megmutatkoznak a csíranövények. Ha nincs szerencsénk, akkor higgyük azt, hogy a magvak nem voltak csírázóképesek.
A jó kertész minden nap felemeli a cserépre fektetett üveglapot, és szellőzteti a növényeket, hogy azok lassan megszokják a páraszegény környezetet. Később akár el is távolíthatjuk az üveget: a 18-20 °C fok már megfelel arra, hogy citrusainkat megismertessük a rideg valósággal. Nyáron akár a szabad levegőre is költöztethetjük a cserepet. 6-12 hónap elteltével a magonc eléri a fél cm-es törzsátmérőt és a 40-60 cm-es magasságot.
Több éves türelemmel, oltással (és kitartó gondozással) pedig saját fácskával is büszkélkedhetünk. De hiába ismerjük a magról szaporítás csínját-bínját, a gyümölcsöző citrusokhoz ennél több kell: meg kell barátkoznunk az oltás vagy a szemzés gondolatával.
