Szinte nincs, aki ne ismerné a fehér kálát, a menyasszonyi csokrok egyik leggyakoribb virágát.
A festői szépségű, egzotikus megjelenésű fehér kála (tudományos nevén Zantedeschia aethiopica) rendkívül mutatós dísznövény, amelynek sárga torzsavirágzatát egyetlen nagy, fehér, tölcsér alakú murvalevél öleli körül. Dús lombját fényes, sötétzöld, nagy méretű levelek alkotják. Afrika trópusi éghajlatú nyugati, mocsaras, vízpari vidékeiről származik, ahol örökzöld növény; a XIX. században került át Európába. Vágott virágként a virágkötők egyik nagy kedvence: előszeretettel használják fel esküvői és más vegyes alkalmi csokrok, virágdekorációk, asztali díszek elkészítéséhez.
Rizómás növény, amely a nálunk melegebb éghajlatú országokban örökzöld; hazánkban azonban fagyérzékenysége miatt a legtöbben cserepes szobanövényként tartják. Ahogy említettük, a kála elegáns fehér virága tulajdonképpen murvalevél (a virágzatot védő fellevél), amely lepelszerűen veszi körül a sárga torzsavirágzatot. Bár a kála esetében a hófehér murvalevelű változat a legismertebb, léteznek sárga, narancssárga, rózsaszín, zöld, de még feketébe hajló sötétlila színű hibridek is.
A kála a XX. század elején számos festő és fotográfus képzeletét ragadta meg. Lenyűgöző alkotások születtek, köztük Georgia O'Keeffe festőnő 1927-es festménye, amely 2015-ben rekordáron, 9 millió dollárért (átszámolva kb. 2,4 milliárd forint) kelt el.
Azokban az országokban, ahol a növénybarátok abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a fehér kálát egész évben kerti dísznövényként nevelhetik, a növény a tavasz végén, nyár elején virágzik, magassága pedig elérheti a 90-100 cm-t. Különösen szépen mutat kerti tavak szélére, csobogók mellé ültetve, ahol akár 30 cm mélyen nyugodtan állhat a vízben. Nem árt tudni, hogy sok más, egyébként népszerű dísznövényhez hasonlóan a fehér kála is mérgező – irritációt, rosszullétet okozhat – ezért kisgyermeket, kutyát, macskát tartsunk távol tőle. A növény a jó vízelvezetésű, tápdús talajt, valamint a napos, félárnyákos fekvést kedveli. Csapadékmentes időben rendszeres öntözést igényel.
A mi éghajlati viszonyaink között a kertbe kiültetett fehér kála rizómáit a növény fagyérzékenysége miatt a tél beköszönte előtt szedjük fel a földből és sötét, fagymentes helyen teleltessük át. A rizómákat tavasszal, a fagyok elmúltával (május környékén) újra kiültethetjük a kertbe.
Ami a cserepes növényként tartott fehér kálát illeti, a földjét tartsuk mindig egyenletesen nyirkosan, a vegetációs időszak elején pedig érdemes szükség esetén nagyobb cserépbe átültetnünk, illetve friss komposzttal feljavítanunk a földjét.
A kálát tavasszal, rizómájának két, esetleg több részre osztásával tudjuk szaporítani. A rizómadarabokat legalább 10 cm mélyen ültessük el.
