Dísz is, finom is.
A mutatós tűzbab vagy más néven törökbab (Phaseolus coccineus) eredetileg a trópusi Dél-Amerikából származik, a 17. században importálták Európába, ahol főként dísznövényként terjedt el.
Hazánkban egyéves kúszónövény, de eredeti élőhelyén, Mexikóban, Guatemalában évelő. Balra csavarodó hajtásokkal kapaszkodik. Nagyon gyorsan nő, fajtától függően 2-4 méter magasra futhat. Ha több növényt ültetünk egymás mellé, hamarosan sűrű lomb- és virágfüggönyt képeznek.
Fogyasztás csak főzve!
Levelei középzöldek, szív alakúak, finoman szőrösek, az enyhén szőrös száron ülnek. A levél különböző irányba fordulhat, és napnyugta után felveszi az „alvó” pozíciót. Levelei vizet tudnak a levegőből megkötni, a fonákjukon lévő mirigyszőrök által kiválasztott nedv segítségével.
Szépséges, élénkvörös, 1-3 cm-es, pillangós virágai júniustól szeptemberig nyílnak. Mivel a bab ún. hosszúnappalos növény, az első virágait csak 12 órás fény mellett kezdi hozni. Virágai önsterilek, beporzásukhoz másik növény is szükséges.
A tűzbab zöld hüvelyeket fejleszt, amelyek akár 25 cm hosszúak is lehetnek. Ezeket zsengén leszüretelhetjük és a zöldbabhoz hasonlóan elkészíthetjük. Azonban vigyázat, mindenképpen főzni kell előbb, hogy a benne található phasin nevű mérgező fehérje le tudjon bomlani! A termés nedves, hűvösebb időben jobban fejlődik, mint nagy szárazságban. A hüvelyek belsejében található száraz, fehér, barna vagy foltos babokat is meg lehet enni főzést követően.
Elvihetik a késői fagyok
A tűzbab igen robusztus, a talajjal szemben nem támaszt különleges igényeket. Ideális esetben földje agyagos, de jó vízáteresztő képességű és tápanyagban gazdag. A növény kitartóan kúszik, mindenféle felülettel megbirkózik. Napos helyen, de félárnyékban is jól érzi magát. Enyhébb klímájú helyeken akár kétévesként is termeszthetjük, ha át tudjuk teleltetni.
A tűzbab vetése egyszerű, de a megfelelő időpontban kell végezni. Termesztése nem különbözik más kerti babokétól. Minél melegebb földbe kerül, annál rövidebb idő alatt kicsírázik és annál nagyobb az esélye annak, hogy a palánták túlélik a kritikus fázist, amit a késői fagyok és a kártevők jelentenek. Általában május 10. után közvetlenül a szabadföldbe vetik, 2 cm mélyen, egymástól 30-40 cm-es távolságra, 6-8 szemet téve egy fészekbe.
A csírázási idő kb. 14 nap. Ebben az időszakban tartsuk enyhén nedvesen a földjét. A palántanevelés jobb hatásfokú lehet, mert a késői fagyokat követően tudjuk már kiültetni a növényt, kb. 20 °C-ban gyorsan kicsíráznak és 3 hét múlva már kivihetőek.
Legyen mire felkúsznia
Biztosítsunk számára támasztékot, rácsot, kerítést! Ennek felülete nem lehet túl sima, különben a hajtások lecsúsznak róla, és ne legyen túl durva sem, hogy a vékony, finom hajtások meg tudjanak kapaszkodni. Képezhetünk belőle lugast, indiánsátrat is.
A tűzbabot dísznövényként és haszonnövényként is termeszthetjük. A száraz virágok rendszeres eltávolítása elősegíti a folyamatos virágzást. A virágnyílást csökkenti a termés képzése is. Ha azt szeretnénk, hogy növényünk hosszan virágozzon, akkor ne engedjük termést hozni, ha viszont szüretelni szeretnénk, akkor igen.
Kánikulában sok vízre van szüksége, különösen akkor, ha dézsában neveljük. Nyáron naponta locsoljuk, trágyázni nem szükséges.
Ősszel a babokról betakaríthatjuk a teljesen érett, egészséges hüvelyeket. Szellős helyen szárítsuk, és jövő évben elvethetjük őket.
A futóbabot csak meleg talajba vethetjük. Ha a magok túl hosszan hevernek a hideg földben, akkor apró csigák, legyek pusztíthatják, rághatják azokat. A levelek halványulása, sárgulása vízhiányt, szárazságot jelez. A csigák kedvelik a fiatal növényeket, ezért védenünk kell azokat. A babrozsdára viszont többnyire nem fogékonyak. A ’Rotblühende’ fajta késő őszig díszít.
