Virágzó határok.
Nem csak az emberek kíváncsiak, de bizony a növények is szeretnek bámészkodni. Legalábbis éppen úgy festenek a kerítés fölött-között kikukucskáló, magasra nőtt virágok, amik mellett lehetetlen úgy elhaladni, hogy ne figyeljünk rájuk.
A baracklevelű harangvirág vagy a gólyaorr bájos megjelenést adnak egy telekhatárt jelző, vagy éppen intimitást biztosító kerítésnek is. A kerítés alsó részén inkább az alacsonyabb évelők dugják ki a fejüket: a macskamenta, a palástfű, vagy félárnyékban a völgycsillag. A mályvarózsa vagy a sarkantyúfű akár a kerítésen is megtámaszkodhat. A filigránabb növények különösen bájos virágfátyollal vonják be a kerítést. A szárnyastermésű borkóró, az évelő díszgyertya vagy az óriás fejvirág a magas termet mellett szemet gyönyörködtető virágokkal biztosít romantikus hatást. A modernebb stílusú kerítések mellett erőteljes kontrasztot ad a sédkender, a díszfüvek, a bambusz, a pompás keserűfű vagy az elegáns kínai virágosnád.
Aki a harsányabb, vibráló színeket kedveli, a fészkesvirágzatúak között nézzen körbe: a kisfejű napraforgó ’Lemon Queen’ fajtája, a kúpvirág, az őszi napfényvirág bátran ajánlható minden kertészkedőnek, aki kedveli a vidéki hangulatot, természetes hatású kerteket. Önmagukat vetik el, mindig izgalmas színfoltot jelentenek a piros sarkantyúvirág, a harangláb, az ernyős verbéna.
Nem muszáj csak a függőleges irányban gondolkodnunk, a vízszintesen terjedő növényeknek is megvan a maguk varázsa. A virágos kúszónövények, például a nagyvirágú lednek, a kúszó szívvirág, vagy az évelő iszalagok gyorsan befutják a kerítést. A varfű, a bugatölcsér és a madármályva ugyan nem futnak, viszont szép virágokkal díszítenek.
