Nélküle elképzelni sem tudjuk az esküvői csokrokat, szárazvirág-kötészeti alkotásokat.
A Közép- és Kelet-Európában őshonos fátyolvirág (teljes nevén buglyos fátyolvirág, népies nevén pedig rezgő) (latin elnevezése: Gypsophila paniculata) mindenki számára ismerős, ha máshonnan nem, a tökéletesen megkomponált menyasszonyi, ballagási csokrokból vagy impozáns virágkötészeti remekekből, akár frissen szedett, akár szárított változatban. Mintha csak azért nőtt volna, hogy lehetetfinoman körbeölelje a nagyobb virágfejeket és dekoratívan kitöltse a közöttük lévő szabad teret. Vázába állítva csinos kísérője, kiegészítője a színpompás virágoknak.
De azt vajon tudtuk-e, ha szeretnénk, a kertünkben is könnyen nevelhetünk fátyolvirágot? Ráadásul egyszerűen készíthetünk belőle szárazvirágot, és ha sikerül túlteljesítenünk a tervet, még az ismerőseinknek is jut belőle. Lássuk, hogyan lehetséges mindez!
A leggyakrabban fehér, ritkábban halvány rózsaszínű, egyszerű vagy telt virágú fátyolvirág június-júliusban nyílik. Az apró virágok a szárak végein összetett bogot alkotnak. A telt virágú fajtákat oltással állítják elő, ezért ha ilyen növényről szedünk vágott virágnak valót, ügyeljünk arra, hogy az oltás helyén felül ejtsük a vágást.
Melyek a kerti fátyolvirág igényei?
A fátyolvirág gondozása távolról sem nevezhető bonyolultnak, és később már csak azon fogjuk törni a fejünket, hogy lehet, hogy korábban nem hiányoltuk a kertünkből. Lássuk tehát, hogyan termeszthetjük sikeresen ezt a népszerű virágkötészeti kelléket a saját kertünkben!
Mindenekelőtt érdemes megemlítenünk, hogy a fátyolvirág a napos fekvést kedveli, és az sem árt, ha a talaj pH-értéke pont megfelelő a számára; a növény ugyanis a lúgos kémhatású, meszes talajt részesíti előnyben. Fontos továbbá, hogy a talaj jó vízelvezető képességgel rendelkezzen. A laza, homokos talaj kiváltképp az előnyére válik. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kertünkbe ültetett fátyolvirág sínylődik, nem fejlődik szépen, célszerű lehet talajvizsgálatot végeznünk a talaj lúgosságának meghatározása érdekében.
A fátyolvirág ültethető magról (a magvetéssel történő szaporítása a legelterjedtebb), dugványról, de manapság már léteznek szövettenyésztés útján létrehozott példányok is.
Hogyan készítsünk szárazvirágot a fátyolvirágból?
Ha a fátyolvirág eléri a 35-40 cm-es magasságot, már alkalmas arra, hogy a virágos lombját levágva szárazvirágot készítsünk belőle. A legjobb időpont erre akkor van, amikor az apró virágok mintegy fele már szirmot bontott, de a másik fele még bimbós. Már barnuló virágú fályolvirágot nem érdemes sem vágott virágnak, sem szárazvirágnak levágnunk.
Meleg folyóvíz alatt a szárak végéből vágjunk le még egy-egy rövidke darabot. Öt-hét szárat fogjunk össze zsineggel vagy gumiszalaggal, majd sötét, meleg, jól szellőző helyiségben fejjel lefelé lógatva akasszuk fel az összekötött csokrokat.
Opminális körülmények között körülbelül öt nap alatt szépen megszárad a csokor. Ilyenkor a pici virágok tapintásra már papírszerűek, és alkalmasak a szárazvirágcsokrok díszítésére. Ha az öt nap nem lenne elég a szárításhoz, az időt megnövelhetjük pár nappal; ez esetben naponta ellenőrizzük, kellően megszáradt-e már a növény.
A fentiek ismeretében tehát mindenképpen érdemes helyet szorítanunk a virágyásban ennek a tetszetős, több célra is felhasználható bájos, lágyszárú évelőnek.
