11 lényeges tudnivaló ahhoz, hogy növényeink minél többször boruljanak virágba, és a virágzás a lehető legtovább tartson!
1. Az elhervadt virágzat eltávolítása
Virágzás után az elhervadt, elszáradt, megcsúnyult virágfejeket távolítsuk el a növényről. Ezzel elérhetjük, hogy a növény az energiaforrásait a magérlelés helyett arra fordítsa, hogy újra virágot hozzon.
Míg egyes virágos növények, mint például a sásliliom vagy a nebáncsvirág rendszerint maguktól is újra virágba borulnak, a többség, például a körömvirág, a rézvirág, a szagosbükköny vagy a petúnia jellemzően az elhervadt virágok "lefejezése" után hoz új virágokat.
2. A hajtások visszacsípése
A növények visszacsípése hatékony módja annak, hogy növekedésre serkentsük a nyugalmi állapotban lévő oldalsó ágakat, amelynek eredményeképpen a növény bokrosabbá válik. Az eljárás részben hasonlít az elhervadt virágzat eltávolításához, bár más célt szolgál. A visszacsípéssel elősegíthetjük, hogy a növény megtartsa kompakt szerkezetét és ne nőjön túl.
Ha tehát a hajtásvégeket eltávolítjuk, a növény az energiaforrásait a függőleges növekedés helyett az oldalirányú terjeszkedésre fogja fordítani, azaz a növény bokrosabb lesz és több virágot hoz. Persze nem valamennyi növény hajtásvégei csíphetők vissza, és a művelet ideális időpontja is növényenként eltér. Az évelőket például akkor érdemes visszacsípnünk, amikor elérik a 10-15 cm-es magasságot. Az időpontot tekintve pedig akkor érdemes ezt megtennünk, mielőtt megjelennek a növényen a virágrügyek. A visszacsípés helye közvetlenül egy levélhónalj fölött legyen.
3. A virágok lecsípése
Az elsõ virágok lecsípése botorságnak tűnhet, különösen, hogy egész télen másra se vártunk, mint hogy ismét virágba boruljon a kertünk. A virágok lecsípése azonban elősegíti a növényben a nedvkeringést, és még erőteljesebb virágzásra készteti azt. Ez az eljárás egynyári növények esetén válik be a legjobban. Elősegíti továbbá az oldalsó virágok kifejlődését, következésképp a növény végül sokkal kiteljesedettebb képet mutat.
4. Visszanyírás
A virágos növényeket másodvirágzásra késztethetjük, feltéve, hogy az időjárás is kedvez. Nem kell mást tennünk, mint időnként visszanyírnunk a növényt. Ez azt jelenti, hogy egyszerre lenyírjuk a növény felső egyharmadát. Az olyan növények, mint például a zsálya, a gyűszűvirág vagy a sarkantyúfű alul elhelyezkedő lombjából törnek a magasba a virágot tartó szárak. Ezeket az elöregedett szárakat nyírjuk vissza még mielőtt az újak megjelennének.
Más növények, mint például a menyecskeszem vagy a geránium úgy vehető rá a másodvirágzásra, ha egészen a talajig visszanyírjuk azokat. Erre akkor kerüljön sor, amikor a növény nagyrészt már elvirágzott. Ne vigyük azonban túlzásba ennek a technikának az alkalmazását; mindig vegyük figyelembe az adott növény növekedési habitusát. Az eljárás lényege, hogy a kertünk esztétikus, gondozott látványt nyújtson addig is, amíg az új virágok megjelennek.
5. Mulcsozás
A hosszú, forró nyári napokon egy réteg, fakérgből készült talajtakaró mulcs segít elnyomni a gyomnövényeket, valamint a talaj hőmérsékletének alacsonyabban tartásával megőrizni annak nedvességtartalmát. Mind az egynyári, mind az évelő növények köré kiszórt mulcs segít elkerülni a kánikula okozta stresszhatás kialakulását, ezzel pedig jó néhány héttel meghosszabbíthatjuk a virágzást.
A murvából, kőből készült talajtakaró réteg különösen alkalmas arra, hogy a nap melegét a nappali órákban magába zárja, az éjjeli órákban pedig kibocsássa. Ideális tehát, ha trópusi évelőket szeretnénk a kertünkben egynyári növényként tartani, mivel egy kevéske plusz meleg is sokban segíti a hosszabb virágzást.
6. Szakaszos ültetés
A szakaszos ültetés lényege, hogy ugyanazt a növény a vegetációs időszak alatt több, különböző időpontban is ültetünk, termesztünk, ezzel is meghosszabbítva a virágzást; több ideig, biztosabban számíthatunk az adott növény virágzására. Ha tehát a magokat több ütemben vetjük el, nagy eséllyel meghosszabbíthatjuk a virágzási idényt. A hagymás növények hagymáiból például hetente-kéthetente ültessünk el újabb darabokat. Sokat számít továbbá, ha a korai virágzású fajtákat a késői virágzású fajtákkal keverve ültetjük.
7. A siker kulcsa a talaj
Ideális a laza, tápanyagokban gazdag, jól szellőző talaj, amelyben elegendő szerves anyag van jelen a megfelelő vízelvezetéshez. Konténeres növények esetén földmentes ültetőkeveréket célszerű használnunk. Egyes növények, mint például a levendula, a meténg vagy a hunyor viszont inkább a tápanyagokban viszonylag szegény talajt részesítik előnyben. De még mielőtt bármit is ültetnénk a kerünkbe, célszerű elvégeznünk egy talajvizsgálatot, hogy megállapítsuk annak pH-értékét, illetve azt, mennyire termékeny.
8. Öntözés ésszel
A vízhiány miatt szenvedő növények általában erőteljes virágzást produkálnak, mielőtt végleg elpusztulnának. Ez egy túlélési stratégia, amely biztosítja a következő nemzedék létrejöttét a szomorú vég előtt. Ezt az ösztönt azonban ne próbáljunk a hasznunkra fordítani, különben már az idény elején csupa sorvadó, kókadt növénnyel lesznek tele az ágyásaink. A talaj optimális nedvességtartalmának fenntartásával biztosíthatjuk mind a virágrügyek kialakulását, mind a növény hosszú élettartamát. Rendszerint akkor érdemes öntöznünk mind a virágágyi, mind a konténeres növényeinket, amikor a talaj felszíne már kissé száraznak tűnik (ez a szabály nem érvényes a vízkedvelő növényekre).
9. Tápanyag-utánpótlás
A bőséges virágzáshoz a növényeknek természetesen tápanyagokra is szükségük van. A tápanyagok kijuttatására sok lehetőség létezik. Az egyik, hogy a növény töve köré egy réteg komposztot terítünk szét. De hetente egyszer kis mértékben hígított, folyékony általános műtrágyát is alkalmazhatunk. Szintén szóba jöhet a por alakú, lassan felszívódó műtrágyák kijuttatása. Az általános műtrágyák megfelelnek a legtöbb növény számára, de például a magas foszfortartalmú termékek a növény vegetatív növekedésével szemben a virágzást segítik nagyban elő. Itt is fontos megjegyezni, hogy a túlzásba vitt trágyázás nem segít, inkább károsítja a növényeket.
10. Hagyjuk a növényt kiteljesedni
A növény növekedési periódusának hossza nagy szerepet játszik a termőképességében. A megfelelő vegetatív fejlődés előrébb való, mint a korai virágzás. És valóban: ha hagyjuk, hogy a növény zavartalanul fejlődjön, minél dúsabb lombozatot, minél több oldalágat fejlesszen, ennek eredményeképp gazdagabban is fog virágozni. A vegetatív növekedés ösztönzésére léteznek bevált módszerek. Közéjük tartozik, hogy kezdetben univerzális műtrágyát használunk és eltávolítjuk a rügyes részeket a növényről, hogy inkább a fejlődésre fordítsa a tartalékait.
11. Figyeljünk a kártevőkre
A kártevők elleni megfelelő védekezés az egyik legfontosabb dolog, amit a növényeink virágzásáért tehetünk. A gyakori nyári kártevők, mint például a meztelencsiga vagy a levéltetvek gyakran súlyos kockázatot jelentenek a növények erőnléte, kondíciója szempontjából, és csökkentik a szezonon belüli másod-, esetleg harmadvirágzás esélyét is. A kártevő rovarok szívesen megrágják a virágokat, így a látványt is tönkreteszik. Számos biológiai növényvédő szer áll rendelkezésre a probléma megoldására, mint például a rovarölő szappanok vagy a neem olaj.
