A rovarhotel az egyik legszebb gesztus, amit egy kertész tehet a természet felé. „Építsünk nekik kis lakásokat! Segítsünk a beporzóknak!” – mondjuk lelkesen, miközben bambuszszálakat, tobozokat és fúrt farönköket rendezgetünk egy szép kis házikó alakzatba.
Aztán pár hét múlva kimegyünk megnézni, és… hát, hogy is mondjuk finoman: a rovarhotel néha túlságosan is jól működik.
Vannak, akik boldogan mesélik, hogy pillanatok alatt benépesül. Mások pedig döbbenten tapasztalják, hogy nemcsak „kedves katicák és magányos méhek” költöznek be, hanem olyan lakók is, akiket nem biztos, hogy meghívtunk. De ez még mindig a természet része – csak épp közelebbről, mint gondoltuk.
Amikor a rovarhotel tökéletesen működik – és tényleg tele lesz
- A leggyakoribb pozitív élmény: a magányos méhek imádják. A nőstények szépen feltöltik a járatokat, sárdugót vagy nektárkeveréket tesznek a végére, majd csendben elrepülnek. A kert pedig hirtelen tele lesz beporzókkal.
- A másik örömforrás: a ragadozó rovarok betelepülése. Zengőlegyek, fátyolkák, fürkészdarazsak – ezek mind segítenek kordában tartani az olyan kártevőket, mint a levéltetű vagy a tripsz.
Ha így működik a rovarhotel, a kertész azt érzi, hogy ő maga is része a természet nagy gépezetének. És ez jó érzés.
És amikor TÚL jól működik…
Itt jön a meglepetés.
A rovarhotel ugyanis nem egy luxusapartman, amelyet csak „jófej” rovarok bérelnek ki. A természet mindenféle életstratégiával dolgozik – és ezek közül jó pár beköltözik, ha otthonosnak találja a környezetet.
A meglepetést okozó lakók például:
- pókfajok, amelyek az emeletek között húznak csapdát,
- parazita darazsak, amelyek a méhek lárváiba rakják petéiket,
- hangyák, amelyek néha szállodát csinálnak a hotelből,
- ászkák és fülbemászók, akik csak árnyékot keresnek.
A kertész pedig döbbenten áll, és azon gondolkodik: „Ez most akkor jó vagy rossz?”
A válasz: attól függ, hogyan nézzük. A rovarhotel ugyanis egy miniatűr ökoszisztéma – és az ökoszisztémák soha nem steril helyek.
Miért lepődnek meg a kertészek?
Mert a legtöbb kertész fejében a rovarhotel egy aranyos kis „méhóvoda”. A valóságban viszont egy működő társasház, ahol különböző rovarfajok versengenek, vadásznak vagy együtt élnek.
A természet nem romantikus – hanem rendkívül praktikus.
Lehet rosszul használni a rovarhotelt?
Igen. Sőt, ez a leggyakoribb probléma.
A hibák, amelyek miatt a rovarhotel „rossz lakókat” vonz:
- túl nagy lyukátmérő (3–10 mm közötti a jó a méheknek),
- túl nedves, árnyékos hely,
- nem tisztítjuk évente,
- rossz, penészedő töltőanyag,
- túl szellős vagy túl zárt kialakítás.
A rovarhotel akkor működik a legjobban, ha délkelet felé néz, kap reggeli napot, és évente legalább egyszer átnézzük.
Jó vagy rossz, ha beköltöznek a „nem kívánt” rovarok?
A természet szemszögéből: teljesen normális. A kertész szemszögéből: attól függ, mit várunk tőle.
Ha a cél a biodiverzitás növelése, akkor minden lakó számít. Ha viszont kifejezetten magányos méheket szeretnénk, akkor érdemes külön „méhhotelt” kialakítani, különböző átmérőjű, tiszta járatokkal.
A kulcs az, hogy értsük: a rovarhotel nem dekoráció. Egy élő, változó kis társadalom, ahol minden rovarnak megvan a maga szerepe.
A tanulság: a rovarhotel nem mindig olyan, mint a Pinteresten
A közösségi média tele van gyönyörű, makulátlan rovarhotelekkel. A valóságban viszont pár hét után tele lesz pókkal, darazsakkal, részben eltömődött járatokkal és néhány meglepő lakóval.
De éppen ez a szépsége. A rovarhotel „túl jó” működése azt jelenti, hogy a kertben az élet pezseg, a természet megjelent, és el is fogadta a meghívást. És egy kertész ennél többet nem is kívánhat.
