Ibolyaszínű „élő függöny”.
Néhány éve kapható hazánkban a serlegloncnak (Cobaea scandens) nevezett, mutatós kúszónövény. A Mexikóból származó növény hazájában gyom, sűrű lombozatával, dús zöldfelületével teríti be a helyet. Örökzöld, de nálunk egynyári, mivel hazánkban nem tud áttelelni (azért próbálkozhatunk).
A félfás kúszónövény szemrevaló virágával is díszít. Kezdetben fehéres-zöldes-krémszínű, serleg alakú virágai a levélhónaljból egyesével, hosszú kocsányon csüngenek, később bíborrá, lilává színeződnek. Júniusban kezd virágozni és a fejlődő hajtásokon egész nyáron, az őszi fagyokig folyamatosan nyílnak az édes illatú virágok. Rendkívül látványosak, ahogyan a porzók és a bibék messzire kinyúlnak. A virágok kétneműek, mégis ritkán tud magot érlelni, mert rendszerint addigra beköszönt a fagy.
A korábbi virágzás érdekében megpróbálkozhatunk a magról vetésével, február-március körül kezdjünk neki. A csírázáshoz meleg szükséges, legalább 15-20°C. A csírázás a hőmérséklettől függően 2-3-4 hét is lehet. A vetésnél fokozottan kell ügyelni a pangó vízre, mert magjai túl nedves földben könnyen kirothadhatnak. Segítség lehet, ha a virágföldbe némi homokot vagy perlitet keverünk. Érdekes, hogy az oldalukra fektetett magok kevésbé hajlamosak a rothadásra (mivel ellenkező esetben megszívják magukat nedvességgel).
A fagyok elmúltával történő kiültetésnél meleg, napsütéses helyt keressünk neki. Árnyékosabb helyen később és kevesebb virágot fog hozni. Kerítés, tartó mellé tegyük, vagy helyezzünk mellé egy-egy bambuszkarót is, amire kapaszkodni tudnak. A kacsok az utolsó levélpárnál jelennek meg, horgas végűek, és kapaszkodni szeretnének. Tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajra van szüksége, de kerüljük a túlöntözést! 4-6 méter magasra is felkúszik, szép, mutatós „élő függönyt” képez.
Nem téltűrő, ezért a növényt védett helyre kell tennünk. Vágjuk vissza legalább 50 cm-es magasságig, és száraz, hűvös, világos helyen kevés öntözéssel megpróbálhatjuk átteleltetni.
Címfotó: chuck b.
