A levéltetvek pusztítója.
Télen időnként arra lehetünk figyelmesek, hogy a szobában viszonylag nagy, szitakötőszerű rovarok repkednek. Pánikra semmi ok, ezek a fátyolkák teljesen ártalmatlanok, sőt még hasznosak is. Inkább segítsük őket téli szállással, tavasszal hálásak leszünk, ha a kertben a nem kívánatos kártevőktől szabadítanak meg minket. Nem véletlenül használják őket biológiai védekezésre üvegházakban, télikertekben, sőt irodákban is.
A világon leírt kb. 1400 fátyolkafaj közül Közép-Európában mintegy 35 fordul elő. Ezek közül a leggyakoribb a közönséges zöldfátyolka. Az imágók 1-1,5 cm hosszúak, karcsú potrohú, keskeny szárnyú állatok. Átlátszó szárnyuk erezete többnyire világoszöld, de megfelelő szögben beeső fénytől szivárványosan tündökölnek. A 4 szárnyat pihenés közben tetőszerűen csukják össze. Két nagy, összetett szemük előre dülled. Csápjuk finom, fonál alakú.
Az átteleléshez a kifejlett imágók fagymentes helyeket keresnek vagy a szabadban, vagy behúzódnak az épületekbe. Számukra tökéletes egy hűvösebb szoba, ahol megbújnak a függönyök, árnyékolók, képek mögött, de megtalálhatjuk őket a tetőterekben, fészerekben, a garázsokban is.
Tavasztól őszig a szabadban élnek. Jellemző rájuk a peterakásuk módja. A növényeken egyesével vagy csoportokban, legfeljebb 1 cm hosszú száron, a levéltetű kolóniák közelébe rakják a tojásokat. A világosbarna, hosszúkás, 3-5 mm-es lárvák ragadozók, elsősorban a levéltetvek lárváit dézsmálják. A ragadozókat keresve meglehetősen mozgékonyan haladnak a növényeken. Csipeszhez hasonlatos szájszervükkel megragadják és kiszívják a levéltetvek nedveit, de petéket is esznek és takácsatkákkal, apró hernyókkal és tripszekkel is táplálkoznak. A fátyolka lárvái akár 500 levéltetvet is elpusztíthatnak és évente 2-3 nemzedékük fejlődik. A kifejlett imágók nektárral, pollennel, mézharmattal, mikroszkópikus gombákkal táplálkoznak – ezek az alakok nem ragadozók.
