A kúszó- és futónövények közül sokan alkalmasak arra, hogy hűtsék a falakat és árnyékolják a teraszt.
Helyesen válasszuk meg a termőhelyet, hiszen a kúszónövények számára szépségük kibontakozásához, megfelelő növekedési feltételeket kívánnak.
Amilyen sokszínű a kúszónövények palettája, olyan különböző a fény és hőmérséklet, valamint a talajigényük. Legtanácsosabb megfigyelni a napjárást, feljegyeznünk a napos órák számát ahhoz, hogy a megfelelő növényt választhassuk ki. Gondoljunk arra is, hogy a kerítés vagy a házfal melletti termőhely kedvező hatású lehet-e a növényünk számára. Ugyanez a helyzet a napos udvarban is. A meleget raktározó kövek közelébe a kissé fagyérzékeny növények is jól fejlődnek.
Napos termőhely
Minél naposabb például egy házfalra vagy lugasra futtatott lilaakác termőhelye, annál több virágot fejleszt. A legtöbb rózsa is napimádó, édes illatukat csak napos helyen ontják igazán. A törpe kivi tarkázott levelei annál szebbek, mennél több fény kapnak. Mindenekelőtt az eredetileg mediterrán vidékeken honos növények igénylik a meleget, ami például egy déli tájolású fal előtt gyűlik össze.
Árnyékos fekvés
A legismertebb és legkedveltebb kúszónövények némelyike inkább az árnyékot részesíti előnybe, és kerüli a napot. Így a borostyán és a japán hortenzia levelei megéghetnek a tűző napon, viszont az árnyékos helyeken jól érzik magukat, így a hortenzia fehér virágai valósággal világítanak a kert árnyékosabb részein. Valamennyi örökzöld lombozatú kúszónövényfaj a félárnyékos-árnyékos fekvést kedveli, így a borostyán mellett néhány kúszó loncfaj és a kúszó kecskerágók is.
A kerti iszalagok virágdíszüket félárnyékos, napos helyen fejlesztik ki, míg tövük takarást igényel. A gyökérzóna borítását talajtakaró növények ültetésével vagy mulcsréteg terítésével oldhatjuk meg. Egy szomszédos cserje is biztosíthatja az árnyékolást a gyökérzet számára.
Talajviszonyok
A legtöbb kúszónövény számára ideális a humuszban gazdag vályogtalaj. A kúszó loncok, a rózsák, japán hortenzia a kötöttebb tápanyagban gazdag, jó víztartó talajt kedvelik. Az örökzöld fajok számára a kevésbé kötött, homokos talajok a kedvezőek, amelyben nem fenyeget a pangó víz télen sem.
A lomhullató fajok közül a változékonylevelű borostyánszőlő, a téli jázmin és a japán vadszőlő szinte minden talajon szépen fejlődik. Ujjunkkal tapintva megvizsgálhatjuk a talajnedvesség állapotát, tömörségét, állagát.
Az esőárnyékban fekvő, falak melletti talajfelületek alig részesülnek csapadékban. Ezeket beültetés előtt tanácsos lazítani, humuszban gazdag talajt hozzákeverni, és gondoskodni kell a folyamatos, elegendő mennyiségű vízről.
