Ültessünk aljnövényzetet!
Buja, kúszó növekedésükkel és gazdag virágpompájukkal a klemátisz (iszalag) fajok igen népszerűek a hazai kertekben is. Kék, rózsaszín, fehér vagy lila virágaik szépen díszítenek, elsősorban a fő virágzási időszaknak számító május-júniusban. Egyes fajták virágai hatalmasak, akár a 25 cm-es átmérőt is elérhetik.
A klemátisz természetes élőhelyén az erdőben nő, ahol a gyökérzet árnyékban van. Ezt úgy is szokták mondani, hogy a növény a "forró fejet és a hideg lábat" kedveli.
Ez azt jelenti, a levélzetnek és a virágnak napsütésben, de a gyökérzetnek árnyékban kell lennie. Ennek érdekében terítsünk mulcsréteget a klemátisz töve köré, a kéregmulcs, a fenyőkéreg vagy a világos kavicsok is megfelelnek a célra. Hasonlóan jó megoldás, ha aljnövényzetet ültetünk, például gólyaorrot, alpesi palástfüvet, mirigyes pereszlényt, tatárvirágot, nagytermetű harangvirágot vagy kis meténget. A díszfüvek, például a medvecsenkesz és a szálkafű is remekül megfelelnek a célnak.
Amennyiben cserépben neveljük a klemátiszt, érdemes a gyökérzetet duzzasztott agyaggolyóval vagy lávagranulátummal fedni. Élő árnyékolóként a pázsitviola ajánlható.