Igazi túlélőgép a tyúkhúr, egyben ehető vitaminforrás

Az ősi gyomnövény a természetben értékes vitaminforrása volt az embernek is. Érdemes megkóstolni.

A közönséges tyúkhúr (Stellaria media) a szegfűfélék családjába tartozó alacsony termetű, talajtakaró, egyéves lágyszárú gyomnövény. A kőkorszak óta követi az emberiséget, a földművelő mezőgazdaság elterjedésével ma a világon mindenhol megtalálható. A tudományos nemzetségnév “Stellaria” a csillag alakú, világítóan fehér virágoktól származik. A “media” fajnév a tyúkhúrok közötti közepes méretre utal, a “közönséges” jelző pedig a rokonok közötti legelterjedtebb fajra. A magyar húr szó eredetileg belet is jelent, az íjak és a hangszerek húrjai régen állati belekből készültek. A tyúkhúrok és a rokon növények szárát eltörve-elcsípve még egy bél vagy húr hosszan összeköti a részeket. Nem kísérleteztem vele, csak feltételezem, hogy így a húr tápanyaggal és vízzel ellátva életben tartja a letört részt, amíg az saját gyökeret ereszt.

Emberek is csipegethetik

A tyúkok, egyéb baromfiak és díszmadarak szeretik a tyúkhúrt csipegetni, és szerintem valaha a friss zöldre vágyó emberek is csipegethették. Az erdőket, szántóföldeket, szőlőket, gyümölcsösöket ősztől tavaszig borító tyúkhúr kiváló vitaminforrás, salátaként, főzelékként, vajban és egyéb kencékben zöld fűszerként fogyasztható. Sajnos nincs írott emlék, de évezredekkel ezelőtt talán ez a növény lehetett a tél egészségben túlélésének egyik kulcsa. Nagyszerű erózió csökkentő talajtakaró, és az a zöldtrágya növény, amely a kezdetleges talajművelő eszközökkel is aláforgatható volt. Még évszázadokkal korábban is többet írtak nemlétező lények és dolgok képzelt tulajdonságairól, mint a mindennapok túléléséhez szükséges „apróságokról”.

Egész évben csírázik és sokasodik

A közönséges tyúkhúr egyetlen példánya is tízezer magot szór, a magvak az év bármely szakában, még az enyhe télben is csíráznak, folyamatosan virágoznak, a növények többnyire a száraz és forró nyári napokon pusztulnak el. A száron a húr mellett fontos határozói bélyeg az egy sorba rendezett szőr, amely a harmatot vezeti le a gyökerekhez. A fűzöld levelek átellenesek, az alsók nyelesek, a fölsők ülők. Az öt mélyen hasított szirom ritkán hosszabb a szőrös csészeleveleknél, a bibe három szálú. A valószínűleg hibrid eredetű tetraploid (többszörös kromoszómaszámú) növénynek igen nagy a változatossága, és ennek megfelelően az alkalmazkodóképessége is.

Tyúkhúr habitusa