A terület, ahol még a gyom sem nőtt.
Minden kertben akad egy terület, ahol valamiért soha semmi nem nő, még a gyom sem. Nálunk ez pont az a pont, ami alatt jelenleg is egy kulékő réteg található, ahová az esővizünk egy része vezetődik, amit nem gyűjtünk esővízgyűjtőben. Ezt a föld is pontosan tudja, így bármilyen növényt tiltakozva visszaküldött a feladónak. Ráadásul ez a hely egész nap tűző napsütésnek van kitéve, szóval ha a szikkasztó nem végzett volna a növényekkel, akkor a nap intézte volna el őket. Évekig tanakodtunk, mi lehetne itt: jacuzzi (túl drága), minigolfpálya (nem elég nagy), kerti tó (túl sok a szúnyog), így maradt a sziklakert ötlete. Mert a kő igazán nem kér sok törődést – még nálunk is kevesebbel beéri.
Kőgyűjtés, mint extrém sport
Sziklát persze nem lehet csak úgy vásárolni, az túl egyszerű lenne. Mi inkább éveken át gyűjtögettük őket – minden kirándulásról hazaérkezve a bakancsunk mellett mindig volt pár kiló kő is. A Duna-part pedig igazi kincsesbánya, csak halkan jegyzem meg: ha túl nagy volt a kő, Gábor (a férjem) vitte. Én stratégiai tanácsokkal segítettem a megfelelő kőcipelési technikák elsajátításában: „Fogd erősebben! Ne dőlj hátra! Várj, inkább tedd le, mégse jó ott!”
Földhegyépítés kezdőknek
A nagy nap végül tavasszal jött el, mikor már nem lehetett tovább kerülgetni a kőkupacokat. Vettünk hát 10 zsák földet, mert ugye minden profi sziklakertépítés földhalmokkal kezdődik. Három zsákkal most is itt árválkodik, ha valakinek kell, jöhet érte. A földet aztán szépen tömörítettük, mögéje pedig az építkezésből maradt szegélykő került – mert nálunk a sziklakert-építés is recycling.
Kövek és növények – esztétikai káosz mesterfokon
A kövek elhelyezése volt a legizgalmasabb rész: semmi tudomány, csak az ösztönök vezéreltek minket, illetve egy hori-hori kés, amivel időnként elástuk egymás ötleteit. Közben vásároltuk és mentettük a növényeket – a bolti akcióknak hála, sok növénynek mi jelentettük az utolsó reményt. Egyelőre minden növény mellett ott virít a címkéje, mert bár a lelkesedésünk hatalmas, botanikai tudásunk még fejlődőben. Azért néhány növényt már sikerült beazonosítanunk: gyöngyike, kerti kankalin, varjúháj, kakukkfű, pázsitviola és többféle kövirózsa is helyet kapott nálunk.
Betonbaglyok – a sziklakert őrei
De valami még mindig hiányzott… dekoráció! Szerencsére a KIK-ben pont akkor volt betonbagoly-akció, így lettek felügyelőink, akik azóta is éberen őrzik a kertet. Na jó, leginkább csak néznek, mert a szomszéd macskáját még ezek sem győzték meg, hogy kerülje ki a sziklakertet.
Így lett hát a kopár, unalmas sivatagból egy vidám, baglyok által őrzött luxusdomb, amelyhez minden vendégünk gratulál, mi pedig büszkén bólogatunk, mintha tényleg pontosan ezt terveztük volna.