Szárazságtűrő fajok.
Egy természetes kőből épített száraz kőfal csak fele olyan szép és értékes ökológiai szempontból, ha csupaszon hagyjuk. A száraz kőfalak réseit nem érdemes üresen hagyni, néhány növényfaj alkalmas a beültetésükre: ezek a víz nélküliséget jól viselő fajták, mindenekelőtt a sziklakerti növények, például a kövirózsa (Sempervivum), a borsos varjúháj (Sedum) vagy a kötörőfű (Saxifraga). Értékes virágos növényekből is választhatunk, szépen mutat a törékeny törpe harangvirág (Campanula cochleariifolia) vagy az erdei szegfű (Dianthus sylvestris).
A falak árnyékos, északi oldalára a sárga keltike (Corydalis lutea) vagy az aranyos fodroska (Asplenium trichomanes) ajánlható. Nyirkosabb részekre madárhúr (Cerastium), tatárvirág (Iberis) és kőfali pintyő (Cymbalaria muralis) is kerülhet.
A fal tetejére ideálisak a lecsüngő vagy párnás növekedésű növények, például a sárga színnel díszítő ternye (Alyssum), a rózsaszín virágú árlevelű lángvirág (Phlox subulata) vagy a lila színfoltot jelentő aubrieta.
Már a kőfal építésekor töltsük ki a hézagokat némi földdel, amit nyomkodjunk meg erősen, mielőtt a következő sor követ rátennénk. A föld majd közegként és növekedést segítő anyagként szolgál a növények számára. Hagyjunk elegendő rést az állatok (bogarak, gyíkok) részére is.
A kőfalakat márciustól szeptemberig ültethetjük be. Ahogyan a természetben, ahol a növények elfoglalják a fennmaradó réseket, hézagokat, úgy itt is a szűk helyekre telepítsük a varjúhájat és társait. Kivételt képeznek a gyökérlabdával rendelkező növények, ezeket már építéskor az üregekbe ültetjük.
