Nyírvíz gyűjtése.
Tavasszal, még rügyfakadást megelőzően végezhető a viricselés, vagyis a nyírfából történő nedvkinyerés. Novotnik Mihály naponta nagyjából 1,5 liternyi nyírvizet csapol egyetlen fájukból. A következőkben megtudhatjuk, pontosan milyen eszközökkel és hogyan.
"A nyírfa csapolásáról még Oroszországban hallottam először a '80-as években. Mesélték, hogy nemcsak a szépsége, hanem energetizáló tulajdonságai miatt is szeretik az emberek. Nem hiába szól a nyírfáról sok dal, mese, a nyírfalé és a nyírfaháncsból készült képek pedig a bolhapiacok egyik legkeresettebb termékei manapság. Ha valakinek energiára van szüksége, a hagyomány szerint kimegy az erdőbe és átölel egy nyírfát perceken keresztül, az testileg lelkileg feltöltődik. Mi is csináltuk ezt kirándulásaink során, ha nyírfa volt a környéken.
Évekkel ezelőtt ültettünk a kertünkbe egy nyírfát, ami azóta gyönyörűen megnőtt, viszont egyáltalán eszünkbe sem jutott, hogy megcsapoljuk.
A viricselésről itthon eddig nem sokat hallottam (Zalában lakunk) egészen addig, míg a Zala megyei Hírlapban idén február 29-én megjelent egy cikk ezzel kapcsolatban. Egy baráti házaspár pedig március 9-én mesélte, hogy ők már megcsapolták a saját fájukat. Ez keltette fel az érdeklődésemet, és a neten elolvastam a témához kapcsolódó bejegyzéseket, megnéztem az erről szóló videókat. (Nagyon terjedelmes kínálat van a témában.)
Tehát a viricselés nem más, mint a nyírfa megcsapolása, ami március közepétől – a nedvkeringés indulásától – az első levelek megjelenéséig tart. A nyírfaléhez kétféle módon juthatunk. A törzsbe fúrt lyukból történő elvezetéssel, illetve egy kíméletesebb, de kevésbé hatékony módszerrel, egy ágvég lemetszésével.
A törzsbe én egy 8 mm átmérőjű, 6 cm hosszú lyukat fúrtam kb.1,5 méter magasan, enyhén lefelé lejtéssel. A lyuk átmérője függ attól, mivel akarjuk kivezetni a levet. Én találtam egy régi zuhany-gégecsövet, abból kivettem a belső műanyag csövet, ez adta meg a lyuk átmérőjét. Egy 5 literes műanyag ballonban gyűjtöm a nyírfalevet. A cső hossza miatt egy régi, használaton kívüli hokedlira tettem a ballont és egy hosszabb gumipókkal rögzítettem a fához. A tetejét befőttes gumival rögzített, méretre lyukasztott műanyag zacskóval zártam le a bogarak és az eső ellen.
Lehet 40 cm magasan is fúrni, ebben az esetben a gyűjtőedényt akár a földön is lehet tartani, megfelelő rögzítéssel. 40 cm alatt nem javasolják a fúrást. Egy vékony ág (surjánnak is nevezik) végének lemetszésével megmutattam egy barátomnak, hogy megy a keringés, ott is elkezdtem gyűjteni a levet. Mivel az ágvég távol van a törzstől, egy kétméteres karót vertem le úgy, hogy az ág végét különös feszítés nélkül tudjam bevezetni egy 1,5 literes műanyag palackba. A palack alá két facsavart fúrtam be vízszintesen, ami megakadályozza, hogy lecsússzon, így csak annyi rögzítés kellett, hogy ne billenjen el. Ezt gumipókkal és madzaggal oldottam meg. Működik, mert a mai szélvihar semmi kárt nem tett, bennük.
A művelet során oda kell figyelni, hogy az elvezető eszköz - ami lehet műanyag cső, kifúrt vagy hosszában félbevágott bodzaág, hajlítható szívószál - pontosan illeszkedjen a lefelé lejtő lyukba a szivárgás elkerülése végett. Igaz, nem megy kárba a hasznos lé, mert a fatörzsön lefolyva újra bejut a gyökerekbe, viszont így kevesebb lé jut nekünk. Fémcső használatát nem javasolják az olvasott bejegyzésekben. A gyüjtőpalackok tetejének befedésére is oda kell figyelni, se bogár, sem eső, sem más szennyezés ne jusson bele.
Fontos még, hogy ne törjünk le véletlenül sem ágakat a fáról, mert a törés helyén is elkezd szivárogni.
Én a csapolást március 10-én kezdtem, a kinyert lé mennyisége az első pár napban napi 1,5-2 liter volt. Ez március 15-től beállt 1,5-1,3 literre. A mínusz 3 fokos éjszakai fagy miatt 19-én csak fél liter jött le, 20-án pedig nem volt eredmény, 21-én megint fél liter.Mivel a fúrt lyuk előbb-utóbb begyógyul és kevesebb levet kapunk, én ma délelőtt kisebb fúróval a lyuk belsejét körkörösen lecsiszoltam, ennek eredményeként jelentősen felgyorsult a nedvkiválás.
A kinyert nyírfanedvet mi napi rendszerességgel elfogyasztjuk a feleségemmel, általában esténként, sötétedés előtt gyűjtöm be a 24 óra termését. Mivel csak egy fánk van, nem látjuk értelmét a szirup, illetve a cukor készítésének sem. A nyírfalé hamar megbuggyan, így inkább elfogyasztjuk frissen. Először leginkább a friss forrásvízre emlékeztetett az íze, majd később kellemes, enyhén édeskés utóíz is megjelent. A nejem szinte csak ezt fogyasztja víz helyett. Írják, hogy jégkockatartóban le lehet fagyasztani, mi egyelőre nem csináljuk."
