Mit tegyünk, ha a bokorban, melybe kedvencünk játék közben beleszuszakolta az orrát, egy méhecske lakott, aki jól megcsípte állatkánkat?
Nyáron kedvenceink sokkal több veszélynek vannak kitéve, mint egyéb évszakokban. Ott van például az erős napsütés, a kullancsok, a hőség, no meg a szúrós-csípős rovarok. A kertben heverésző kutyát, macskát, miegyebet gyakran felizgatja egy-egy arra röpködő döngicse: a játékosabb kedvűek egyből rávetik magukat, kapkodnak feléjük. Az is előfordul, hogy szimatoláskor akadnak rá egy méhre vagy darázsra, akik – nem rosszindulatból, csupán saját életüket féltve – belecsípnek kedvencünk orrába.
Allergiás az állatom a csípésre?
A csípések alapvetően inkább kellemetlenek, mint veszélyesek; fájdalommal és dagadással járnak. Vannak azonban kockázatosabb esetek, például mikor az állat száját, torkát vagy orrát csípi meg egy méh, esetleg darázs. Ilyenkor ugyanis a duzzanat akár a légzést is akadályozhatja. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok állat allergiás ezeknek a rovaroknak a mérgére, s ilyen esetekben azonnal állatorvos segítségét kell kérnünk. A méhcsípésre allergiás kutyán vagy macskán a csípés után 2-3 perccel jelentkeznek a tünetek: izomfájdalom és izomgörcsök, duzzanatok megjelenése a torokban, a nyelven és a pofán, koordináció nélküli mozgás, levertség, hányás.
Teendők csípés esetén
Ha kedvencünket megcsípte valami, akkor az első dolgunk, hogy kihúzzuk a fullánkot. Darázs esetében erre nincs szükség, az ugyanis nem hagy emléket a bőrben. A méh fullánkja azonban benne marad az áldozatban, sőt egy piciny méregzacskót is hátrahagy, ezért semmiképpen ne tekergessük és nyomogassuk a tüskét, helyette egy csipesszel húzzuk ki.
Apró vigasz, bosszúállóknak
A méh az ilyen támadást nem éli túl, még akkor sem, ha hagynánk elmenekülni. A fullánkja ugyanis kiszakad a testéből: evolúciósan arra játszik, hogy legközelebb majd nem lesz szükség a csípésre. A darázs viszont vígan száll tovább, úgyhogy – ha az megnyugtatja lelkünket – érdemes üldözőbe vennünk.
Csillapítható a csípés?
Ha nem a fején érte az állatot a szúrás és nem allergiás a méregre, akkor otthon is kezelhetjük. A méh- és a darázs csípése között van egy nagy különbség: míg a méh mérge savas jellegű, a darázsé lúgos. Ez azért fontos, mert semlegesítéshez ellenkező kémhatású szert érdemes használni (természetesen ez csupán tüneti kezelés, ugyanis a vérbe jutott mérget nem tudjuk már hatástalanítani). A méhcsípést – embernél is – szóda-bikarbonátos vízzel, a darázscsípést pedig ecetes vízzel kell lemosni. Ha nem tudjuk, milyen állat volt, akkor is ejtsünk meg egy sima szappanos lemosást. A duzzanatot száraz törölközőbe csomagolt jeges borogatással kezelhetjük.
Készenlétben
Veszélygyanús csípés esetén a kutyát nyugtassuk meg és ne engedjük elvonulni: figyeljük folyamatosan a légzését. Próbáljunk belenézni időnként a szájába is, ahol az esetlegesen a nyelven keletkező duzzanat méretét kell szemmel tartanunk. Ha úgy látjuk, hogy kedvencünk légzése szaporává és hangossá válik, esetleg apróbb nyüszítésekkel adja tudtunkra, hogy valami nincs rendjén, azonnal szaladjunk vele orvoshoz. Az állatorvos allergiás reakció esetén anti-hisztaminnal fogja kezelni kedvencünket, melytől egy-kettőre lelohad a duzzanat és megszűnik a nehéz légzés.
A méhcsípés kezelésének receptje tehát: fullánk eltávolítása, mosás, feszült és türelmes figyelem, és ha kell, állatorvos!
