"A projekt feladata a helyzet-felmérés, a tudásátadás, és az egészséges életmódra nevelés" – interjú Dr. Csernus Évával.
A GINOP 5.3.4-16-2018-00035 kódszámú és „Munkabiztonság és a munkaegészségügy komplex fejlesztése az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység, és művészet, szórakoztatás, szabadidő ágazatok terén” című Európai Uniós projekt kapcsán osztotta meg gondolatait Dr. Csernus Éva nyugalmazott tisztifőorvos, megelőző orvostan és népegészségtan, valamint közegészségtan és járványtan szakorvos, a projekt szaktanácsadója.
Jelenleg mivel foglalkozik és milyen tapasztalatokkal rendelkezik?
Orvosként, a végzettségeim szerint valamennyi tevékenységem a primer prevenció köré csoportosult a múltban és a jelenben is. Terveim szerint a jövőben is a megelőzés lesz a fő célkitűzésem. Betegségmegelőzés a mindennapokban, megelőzés a munkahelyen hatékony és igen gazdaságos feladat.
Pályám kezdetén üzemorvos voltam. Ezt követően a volt Jugoszláviában dúló polgárháború miatt, valamint 4 gyermekem jövőjét biztosítandó Magyarországra költöztem. Ekkor Prof. Dr. Levendel László mellett dolgoztam 5 évig, életének utolsó napjáig az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben, a XIX-es Belgyógyászati Osztályon, az Addiktológiai Intézet keretében. Olyan szenvedélybetegeket (alkohol-, drog-, dohány, stb.) gyógyítottunk, akik egyben valamilyen tüdőbetegségben is szenvedtek. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Professzor Úr mellett lehetőség nyílott arra, hogy holisztikus szemlélettel megközelítve a szenvedélybetegségekkel küszködő tüdőbetegeket visszanavigálhattuk a mindennapi életbe. Ugyanis, minden egyes beteget (különösen a hajléktalanná és gyökértelenné váltakat) bekapcsoltunk az általunk szervezett rehabilitációs, reszocializációs programunkba. Miután tüdőbetegségük visszahúzódott és a függőbetegségük is csillapodott, védett szállókon helyeztük el a betegeinket és munkát is biztosítottunk számukra. Ilyen módon jövedelemre tehettek szert, amiből ismét megtanulhatták a gazdálkodást, önmaguk fenntartását.
Ezt követően a Budapest Fővárosi ÁNTSZ Intézetében helyezkedtem el, ahol igen hamar az ország első Kémiai Biztonsági Osztályának lettem az osztályvezető tisztifőorvosa. Ekkoriban vettem részt a PHARE programban, mely Magyarország Európai Uniós előcsatlakozási program keretében volt hivatott felmérni az ország kémiai biztonsági helyzetét. Az országban elsőként a fővárosban alakult meg az ÁNTSZ Megyei intézetek közül a Kémiai Biztonsági Osztály. Ennek az osztálynak a megalapítását, feladatainak kidolgozását, beindítását, vezetését bízták rám. Tulajdonképpen az osztály munkájának jogszabályi alapokra helyezett „kitalálása” volt a fő feladat. A PHARE program során, tanulmányi úton vettünk részt Svédországban és az Egyesült Királyságban. Az ottani tapasztalatokat is hasznosítottuk az újonnan kialakított osztályon. A program részeként valamennyi megyei intézet hasonló szakmai feladattal megbízott szakemberei jöttek el hozzánk tapasztalatszerzés és -csere céljából. A kémiai biztonságról szóló 2000 évi XXV. törvény 27§. egyedülálló feladatot tartalmaz, ugyanis, előírja, hogy a kémiai biztonság alapismereteit be kell építeni a NAT-ba. Ez a kötelezettség ekkor még igen innovatív volt, és bizton merem állítani, elsőként vezettük ezt be az Európai Unió területén. Éppen ezen, kötelezettség okán, illetve, mivel magam is annak a híve vagyok, hogy a kémiai (és egyéb) kockázatokkal kapcsolatosan akkor tudunk hatékony prevenciót végezni, ha azt időben elkezdjük oktatni, ezért magam is kiviteleztem egy 15 éves követéses tudás-felmérést, mely során több mint 10.000 gyermek kémiai biztonsági ismereteit mértem fel. Szerintem, ilyen felmérést is mi csináltunk először az EU területén.
Később pályáztam az ÁNTSZ Budapest Főváros IV. kerület Intézet tisztifőorvosi állására, majd az összevont kerületi intézetvezető tiszti főorvosi pozíciót is elnyertem. Kis kitérővel a kecskeméti járási tisztifőorvosi tevékenységet láttam el. Ezt követően visszatértem Budapestre, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság Egészségügyi Főosztályán voltam rendvédelmi bv. főorvosi állásban. 2014. január 15-től a rendvédelmi szervezeteknél is bevezették a rendvédelmi tisztifőorvosi hálózati munkát. Tisztiorvosi tevékenységem utolsó éveit ezen a munkán dolgoztam.
Milyen végzettséggel, végzettségekkel rendelkezik?
Sikeresen megszereztem a közegészségtani és járványtan, a megelőző orvostan és népegészségtan szakvizsgákat, illetve az ezekhez tartozó közigazgatási szakvizsgát, valamint a pedagógiai szakvizsgát is elvégeztem, mivel hosszú éveken át az orvosi munka mellett oktatói tevékenységet is elláttam szinte minden oktatási szinten.
Miért kezdte a munkavédelem, munkaegészségügy érdekelni? Mi volt az a pont az életében, ami ebbe az irányba terelte?
Már az Újvidéki Orvostudományi Egyetem, Általános Orvosi Karán 1 évig volt üzemorvosi tantárgyunk. Ekkor találkoztam először ezzel a témakörrel. Nagyon gyakorlatias módon, heti szinten üzemeket látogattunk, ahol szemlézési jegyzőkönyvet vettünk fel, amit utána a tanárunk átnézett és amennyiben volt észrevétele, azt rögzítette a jegyzeteinkben. Ezzel már az egyetemi évek alatt felkészítettek bennünket arra, hogy üzemekben dolgozó emberekkel is tudjunk orvosként dolgozni.
Az orvosi képzési rendszer szerint a volt Jugoszláviában elvárás volt, hogy a tevékenység kezdetén vagy üzemorvosként, vagy háziorvosként dolgozzunk legalább 2 évet. Ezt követően tudtunk csak pályázni bármilyen szakvizsga megszerzésére. Én 8 évig dolgoztam gyárakban üzemorvosként. Dolgoztam kerékpárgyárban, a rendőrségnél, a vámosoknál, építőiparban, nyomdaiparban és az orvosok egészségügyi és foglalkozás-egészségügyi ellátására kialakított rendelőben is, mint üzemorvos. Fontos még kiemelni, hogy a régi Jugoszláviában a munkaképes lakosság háziorvosi és üzemorvosi ellátását egy-ugyanazon (üzemorvos) orvos látta el.
Rögzíthetjük azt, hogy a munkával összefüggő ártalmakról az egyetemen tanultam először, ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy miért éppen ez a szakterület keltette fel leginkább az érdeklődésem. A magyarázat a korai gyermekkorra vezethető vissza. Szüleim vezető pedagógusok voltak. Tőlük szinte állandóan arról hallgattam beszélgetéseket, hogy mit hogyan kellene csinálni, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak. Apukám a gyerekek és szüleik fizikai és lelki egészségének megtartása érdekében több éves tanulmányt kivitelezett az ötnapos munkahét iskolákba történő bevezetése céljából. Tanulmánya alapján előbb Jugoszláviában, majd Magyarországon is bevezették az ötnapos iskolai munkahetet. Azzal számolt, hogy ha a gyerekek többet vannak a szüleikkel a hétvégén, sokkal jobb testi és lelki egészségügyi állapotmegőrzést tud generálni a jó szülő-gyerek kapcsolat. Ebben a munkában magam is részt vettem, ami nagyon jó ugródeszka volt számomra a későbbiekben a kutatási munkák kivitelezése terén.
Van esetleg egy érdekes története a témával kapcsolatban?
Egy napon bejött egy dolgozó a rendelőbe és azt mondta, hogy tegnap óta nagyon fáj a hasa. Görcsei vannak. Ilyenkor egy házi orvos azt kérdezné, hogy mit evett, volt-e a családban hasonló megbetegedés, stb.
Én, mint üzemorvos a fentiekben leírt kérdések közül egyiket sem tettem fel, mivel pontosan tudtam, hogy milyen munkát végez a gyárban, ezért az első kérdésem az alábbi volt: Mióta és mennyit túlórázott az utóbbi időben? Ugyanis, mivel tudtam, hogy hol dolgozik, és azt is tudtam, hogy ott fokozott ólomexpozíciónak lehet kitéve, különösen, ha tovább és többet dolgozik, mint amennyi a megengedett. A bicikli alvázakat ekkoriban befújták egy mínium néven ismert vegyszerrel (ez egy alapozó). A dolgozót azonnal elküldtem az intézetünk laboratóriumába vérólom-szint vizsgálatra, ami alapján beigazolódott a feltevésem. Rögvest szóltam a gyár igazgatójának, hogy egy dolgozót kiszűrtem fokozott ólom-expozícióval és azt is jeleztem neki, hogy további 18 dolgozót is elküldök szűrésre, mielőtt tüneteik lennének. Ilyen módon további 8 főt sikerült úgy kiemelnem, hogy ugyan már fokozott volt a vérólom szintjük, de még tüneteik nem voltak. Ebből a példából látható, hogy ha úgy emeljük ki a dolgozókat, hogy még nincs panasza, tünete, még nem betegedett meg, abban az esetben a vezetésnek kevesebb lesz a kiadása is. Ha már meg is betegedik a dolgozó a kieső napok, a kezelési költségek sokkal nagyobb költséget jelenthetenek, mint a megelőzési szűrési vizsgálat. A fenti példából igazán jól láthatjuk, hogy a primer prevenció kulcsfontosságú tényező az üzemek, gyárak, valamennyi tevékenységet végző cégek tekintetében.
A munkahelyi egészség-védelem terén nagyon fontosnak tartom a vegyi hatások figyelembe vételét. Ha Önöknek most oktatóként beszélnék, elsőként arról beszélnék, hogy úgy kellene a témát megközelíteni, hogy elképzeljük, hogy az emberi szervezet egy nagy és összetett vegyigyár. Az, hogy a vegyi gyárban mi hogyan működik, attól függ, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe a különböző bejutási kapukon. Mindent levezethetünk molekuláris szintre és molekuláris hatás szintjére. Lehet, hogy nem most, nem holnap kapjuk a szervezet válaszreakcióját, de előfordulhat, hogy lappangási időt követően, 10-15 év múlva történik visszavonhatatlan elváltozás a szervezetünkben. Például ha a dohányzást nézzük: a dohányfüstben megközelítőleg 6400 egészségkárosító vegyszer van, ebből az emberre, bizonyítottan 62 db rákkeltő, melyek nagy valószínűséggel nem azonnal fejtik ki negatív hatásukat, hanem egyszer, amikor valami miatt az immunitásunk lecsökken, megroggyan a védekezésünk és beindulnak a nem kívánatos folyamatok.
Ön szerint, egy ilyen Európai Uniós projekt, mint a GINOP-534 konstrukció, hogyan segíti elő a munkavédelem ügyét az érintett ágazatban?
Szerintem a projekt legfontosabb feladata az adott ágazat helyzetének a felmérése, a tudásátadás, és az egészséges életmódra nevelés.
Korábbi GINOP-5.3.4. munkavédelmi projekt (oktatási ágazat munkahelyi ártalmai) kapcsán tartottam egy előadást a Magyar Higiénikusok Tudományos Társaságának konferenciáján és azt tapasztaltam, hogy nagy érdeklődést keltett a GINOP pályázat eredményei a szakemberek körében. A magammal vitt szakmai anyagokat, melyek a projekt keretében készültek, azonnal elkérték és érdeklődtek, hogy hol lehet továbbiakat elérni, kapni. Szóval úgy gondolom, hogy a most zajló projekt sikere is a kommunkáción múlik, mert a tartalmak adottak, szakmailag igyekszünk mi szakértők megfelelőkre „varázsolni”. Legjobb tudásunkkal igyekszünk segíteni a szerzőket. Ha a kiadványok elkészülnek, ha a végleges oktatási anyag megszületik, és a kutatási eredmények is meglesznek, fontos, hogy a lehető legtöbb ágazati munkáltatóhoz, munkavállalóhoz és munkavédelmi képviselőhöz eljusson és alkalmazásuk megkezdődjön.
Ki tudna emelni olyan stresszkezelő, prevenciós módszert/javaslatot/technikát, amely segítségére lehet az iparági munkaadók és munkavállalók részére?
A foglalkoztatás-egészségügyi szakemberek feladata a primer prevenció, a megelőzés, a kockázatok, állapotok feltérképezése. Ezen kívül a mi feladatunk az oktatás, a tájékoztatás, vagyis az információk átadása. A feltárást követő probléma, vagy hiányosság kezelése már a munkáltatók feladata lesz.
A munkavédelem, a munkabiztonság, a munkaegészségügy, a foglalkozás-egészségügy témakörében a munkahelyi expozíciós (kitettség) tényezők központi eleme a dolgozó testi és lelki egészségének megtartása, megóvása. Tehát, például ha a foglalkoztatás-egészségügyi szakember megállapítja, hogy egy adott munkakör stresszes, akkor a megállapítást közli a munkáltatóval, a dolgozóval és megfelelő szakemberhez irányítja a dolgozót. A terápiás kezelést már nem nekünk kell végezni. Fontos feladat a folyamatos megfigyelés, a dolgozók egészségügyi állapotának követése és annak javulásának rögzítése. Ezt a tevékenységet gondozásnak nevezzük. Javaslatokat ugyan adhat, de a konkrét stressz-oldási tréning már egy másik szakterület (pszichológus, klinikai szakpszichológus) feladata, hogy a dolgozó stressz-állapotát oldja.
Végezetül mit üzenne az ágazati munkáltatóknak, munkavállalóknak?
A legfontosabb tanácsom valamennyi felelősségi szintet érinti. A kormányzati szándék, a szülők, a pedagógusok, a munkáltatók valamennyien részt vesznek az egyén egészségének megőrzésében. Fontos, hogy már egészen korán, gyermekkorban megkezdődjön a szemlélet, pontosabban a primer prevenciós világ- és élet-szemlélet formálása. Utána természetesen szükséges nagyon sokat tanulni, ezzel megalapozzuk az érv-rendszert, ami segíti döntéseinket. Majd valamennyi szakterületen a prevenciós szemléletet be kell építeni, a saját egészségünk és környezetünk megvédése szempontjából. És, ha megtanítottuk a lényeget már egészen fiatal korban, ha sikerül mindenkinek magáévá tenni az ismereteket, a szemléletet, hogy védd az egészséged, és környezeted, akkor ennek érdekében és ehhez, az ember képes lesz minden követ megmozgatni és minden feltételt megteremteni, hogy minél hosszabb életet éljen és dolgozzon egészségben.
Nagyon fontos kiemelni, hogy ha a magzatot nem értek káros hatások, a gyermekek többsége egészségesként születik. Az egészség egy állapot, melyet meg kell tartani. Az egészség, az nem készség, amit fejleszteni kellene. A készséget lehet fejleszteni az állapotot pedig megtartani fontos.
Mivel alapvetően nagyon jó egészségügyi állapottal születünk (anomáliáktól eltekintve) fontos, hogy ezt az állapotot tudatosan fenntartsuk, megtartsunk, úgy fizikai, mint pszichikai állapotot illetően is. Ez utóbbi a primer prevenció, a megelőzés fő célkitűzése.
A projekt hivatalos honlapján, a későbbiekben további hasznos információkat talál.
