Diófa alatt a fű se nő. Vagy mégis?
A kertészek többsége tudja, hogy a dió egy juglon nevű vegyületet állít elő, amely gyakorlatilag valamennyi részéből kimutatható. Megtalálható a növény fiatal hajtásaiban, leveleiben, ágaiban, a termés bőrnemű héjában, de még a gyökerében is. A juglon az arra érzékeny növényekre toxikus hatást fejt ki.
A juglont a dió védekezésképpen, túlélése biztosítására, reprodukciós képességének fokozása érdekében termeli. Ezzel egyúttal elnyomja, gátolja a környező növények fejlődését. A kerti növények esetében a juglon-érzékenység leggyakoribb tünetei a levelek sárgulása, lankadása, hervadása a vegetációs időszak alatt, különösen forró, száraz időben. Mindez végül a mérgezést elszenvedő növény pusztulását okozhatja.
A juglon okozta hervadást és a vízhiány miatti sresszhatás okozta hervadást gyakran összetévesztik. A vízhiány miatti hervadás lassan következik be és öntözéssel visszafordítható. A juglon kiváltotta hervadás gyakran akkor is bekövetkezik, ha a talaj nedvességtartalma meglehetősen magas.
A juglon okozta hervadás a növényt részben vagy teljes egészében sújthatja. A hervadás korai tünetei plusz víz kijuttatásával orvosolhatók. A vegetációs időszak későbbi szakaszában a hervadás már nem állítható meg extra mennyiségű vízzel, a levelek barnulni kezdenek, majd a növény menthetetlenül elhal. Kísérleti tanulmányok kimutatták, hogy a juglon gátolja a növényi légzést, megfosztja az érzékeny növényeket a szükséges energiától és a sejtosztódás lehetőségétől, valamint gátolja a víz és a tápanyagok felvételét.
A diófa lombkoronája alá ültetett érzékeny növényekre leginkább a közvetlenül érintkező gyökérzetükön keresztül hat a juglon, illetve a lehullott diólevelekben nagy mennyiségben felhalmozódó toxin által, elsősorban kevéssé levegős, nyirkos talajban, amelyben korlátozott a mikrobiális aktivitás, valamint kevés szerves anyag van jelen.
A juglon vízben kevéssé oldódik, így a talajban nem jut messzire. A jó vízelvezetésű, levegős, egészséges mikroorganizmus-populációval rendelkező talaj felgyorsíthatja a juglon metabolikus bomlását. Előfordulhat az is, hogy egy már eltávolított diófa korhadó gyökérmaradványaiból felszabaduló juglonra válik érzékennyé egy, a közelbe ültetett növény. A juglon-toxicitás esetenként évekig fennmaradhat a diófa kivágása után. Ennek megfelelően nem ajánlott elsietni a megüresedett terület növényekkel való beültetését.
Növények telepítése a diófa közelébe
A sikeres növénytelepítés kulcsa, hogy mindenekelőtt felmérjük, megismerjük a kert adott részének az adottságait. Legyünk tisztában a telepítendő fák, cserjék fajtájával, hogy megelőzhessük az allelopátiás toxicitással kapcsolatos lehetséges problémákat. Néhány általános tanács a diófák közelében történő kertészkedéshez:
- Az ágyásokat a diófától a lehető legtávolabbra tervezzük.
- Magaságyás kialakításával csökkenthetjük a közvetlen gyökérkapcsolat esélyét. Az ágyás elkészítéséhez használjunk geotextilt, és friss talajjal töltsük fel.
- A talaj vízelvezető képességét szerves anyagok hozzáadásával javítsuk.
- Ne hagyjuk a diófa leveleit, a termések külső, bőrnemű héját, illetve ágait a beültetett ágyások közelében a talajon lebomlani.
- Ne használjunk talajtakarónak diófakérget, illetve -leveleket tartalmazó mulcsot.
A juglont toleráló növények
Az alábbi listában felsorolt növények jól tolerálják a közelükben előforduló juglont. Természetesen az érzékenységüket egy sor tényező befolyásolhatja, például a juglonnal való érintkezés foka, az adott növény általános kondíciója, a környező talaj adottságai, valamint egyéb általános környezeti viszonyok. Vegyük figyelembe, hogy a lista csupán útmutatóul szolgál, nem tekintendő teljesnek, sem véglegesnek.
A juglonnal szemben ellenálló fák
- A legtöbb juhar, kivéve az ezüst juhart (Acer spp.)
- Virginiai boróka (Juniperus virginiana)
- Mérges vadgesztenye (Aesculus glabra)
- Bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculata)
- Fanyarka (Amelanchier)
- Amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua)
- Indián banán (Asimina triloba)
- Amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera)
- Fekete nyír (Betula nigra)
- Hikoridió (Carya spp)
- Virginiai erdeifenyő (Pinus virginiana)
- Szívlevelű szivarfa (Catalpa bignonioides)
- Nyugati platán (Platanus occidentalis)
- Kanadai júdásfa (Cercis canadensis)
- Kései meggy (Prunus serotina)
- Olajfafélék (Chionanthus spp.)
- Kínai díszkörte (Pyrus calleryana)
- Pompásvirágú som (Cornus florida)
- Tölgyfajták (Quercus spp)
- Ecetfa (Rhus typhina)
- Galagonya (Crataegus spp)
- Fehér akác (Robinia pseudoacacia)
- Datolyaszilva (Diosypros virginiana)
- Nyugati tuja (Thuja occidentalis)
- Fehér kőris (Fraxinus americana)
- Kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis)
- Tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos)
- Szilvalevelű bangita (Viburnum prunifolium)
A juglonnal szemben ellenálló cserjék
- Borbolya (Berberis spp)
- Boroszlán (Daphne spp)
- Kerti aranycserje (Forsythia spp)
- Varázsmogyoró (Hamamellis spp)
- Kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus)
- Cserjés hortenzia (Hortenzia arborescens)
- Örökzöld orbáncfű (Hypericum prolificum)
- Boróka (Juniperus spp)
- Jezsámen (Philadelphus spp)
- Lombhullató rododendron (Rhododendron periclymenoides)
- Torzsás ecetfa (Rhus copallina)
- Kopasz szömörce (Rhus glabra)
- Ribiszke (Ribes spp)
- Fekete málna (Rubus occidentalis)
- Juharlevelű bangita (Viburnum acerifolium)
- Illatos bangita (Viburnum carlesii)
A juglonnal szemben ellenálló zöldségfélék
- Hagyma
- Cékla
- Tök, dinnye
- Sárgarépa
- Pasztinák
- Bab
- Kukorica
A juglonnal szemben ellenálló gyümölcsfák
- Cseresznye, nektarin, szilva, őszibarack
- Birs
A juglonnal szemben ellenálló kúszónövények
- Klemátisz, iszalag (Clematis spp)
- Tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia)
- Lilaakác (Wisteria spp)
A juglonnal szemben ellenálló lágyszárú növények
- Cickafark (Achillea spp)
- Árnyliliom (Hosta spp)
- Indás ínfű (Ajuga reptans)
- Spanyol kékcsengő (Hyacinthoides hispanica)
- Kerti mályvarózsa (Alcea rosea)
- Orbáncfű (Hypericum spp)
- Szellőrózsa (Anemone spp)
- Hajnalka (Ipomoea spp)
- Háromlevelű csápvirág (Arisaema triphyllum)
- Írisz (Iris spp)
- Kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum)
- Margaréta (Leucanthemum x superbum)
- Őszirózsa (Aster spp)
- Gyepliliom (Lirope spp)
- Tollbuga (Astilbe spp)
- Lobélia (Lobelia spp)
- Begónia (Begonia)
- Kékharang (Mertensia pulmonariodes)
- Orvosi körömvirág (Calendula officinalis)
- Méhbalzsam (Monarda spp)
- Széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia)
- Epergyöngyike (Muscari botryoides)
- Fehérszemű hófény (Chionodoxa luciliae)
- Nárcisz (Narcissus spp)
- Krizantém (Chrysanthemum spp)
- Ligetszépe (Oenothera spp)
- Sáfrány (Crocus spp)
- Bugás lángvirág (Phlox paniculata)
- Amerikai tojásbogyó (Podophyllum peltatum)
- Szívvirág (Dicentra spp)
- Indás csatavirág (Polemonium reptans)
- Zergevirág (Doronicum spp)
- Salamonpecsét (Polygonatum commutatum)
- Tarajos pajzsika (Dryopteris cristata)
- Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
- Kankalin (Primula spp)
- Püspöksüveg (Epimedium spp)
- Tüdőfű (Pulmonaria spp)
- Téltemető (Eranthis hyemalis)
- Kakasmandikó (Erythronium spp)
- Bókoló csillagvirág (Scilla siberica)
- Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
- Borsos varjúháj, pompás varjúháj (Sedum acre, Sedum spectabile)
- Szagos müge (Galium odoratum)
- Gyapjas tisztesfű (Stachys byzantia)
- Tárnics (Gentian spp)
- Borkóró (Thalictrum spp)
- Piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
- Kerti pletyka vagy tradeszkancia (Tradescantia virginiana)
- Napraforgó és csicsóka (Helianthus spp)
- Hármasszirom (Trillium spp)
- Hunyor (Helleborus spp)
- Zergeboglár (Trollius spp)
- Sásliliom (Hemerocallis spp)
- Tulipán (Tulipa spp)
- Tűzgyöngyvirág (Heuchera spp)
- Árvácska és ibolya (Viola spp)
- Rezes hölgymál (Hieracium auranticum)
- Rézvirág (Zinnia spp)