Gabonát kerben? Az édes nedvű cukorcirok kivételesen érdekes, úgyhogy érdemes kipróbálni.
Ez a név egy kicsit furcsán hangzik. A cukorcirok nem más, mint egy gabonafajta. A gabona szó alatt olyan szántóföldi növények jutnak eszünkbe, mint pl. a búza, rozs vagy az árpa, amelyeket nem termeszthetők nagy sikerrel a konyhakertben.
A cukorcirok kevésbé ismert gabonaféle, hazánkban is alig ismert, mellőzött gabonafajta, de valójában sokoldalúan hasznosítható és a kukoricához hasonlóan a kiskertekben is kiválóan termeszthető.
A perjefélék családjába tartozik, azaz egy nagyra nőtt fűféle. A szárának nedve és a magja fogyasztható, egynyáriként tarthatjuk a kertben.
A cukorcirok talajra nem igényes, de elsősorban tápdús, laza, jó vízgazdálkodású talajokat és a napos időt szereti. A kukoricához hasonlóan, felfelé törő növény, mely 1,5-2,5 méteres magasságúra is megnőhet, ideális tőtávolság 50-70 cm. Érdemes belőlük több sort is vetni, mivel szélbeporzásúak, így a jó termékenyüléshez több növény is szükséges. A magok 3-5 mm étmérőjűek, egy tövön 20-25 dkg cirokmag terem. Helybevetéssel magról szaporítható, április végén 3-5 cm-es mélységbe.
A magból jó minőségű fehér liszt őrölhető, tejes gabonaként is fogyasztható a rizshez hasonlóan elkészítve. De vannak nagyobb szemű fajtái is, melyek a kukoricához hasonlóan pattogtatva is kiválóak. A növények zöld szárából kinyert nedv igen édes, amit Észak-Amerikában nyersen is fogyasztják, de melaszt is készítenek belőle.
A cukorcirok takarmányként, sőt bioüzemanyag alapanyagaként is jól hasznosítható.
A Fekete Borostyán cukorcirok magas nedvtartalmú fajta, amelyet elsősorban melasztermelésre használnak, de magjai gabonaként is hasznosíthatók. A Tarahumara pattogatnivaló cukorcirok egy nagy magvú fajta.
