Kőfali pintyő, ami keresi a rést a falon

Nem madár, hanem a hazai természetben is meghonosodott dísznövény, amely árnyas sziklákon és romos falakon csüng.

A kőfali pintyő (Cymbalaria muralis) ajakosvirágú, az útifűfélék családjába tartozó, mediterrán származású, de már az egész világon elterjedt, kőfalak repedéseibe kapaszkodó, néhány arasznyira csüngő, lágyszárú és évelő növény. A “Cymbalaria” tudományos nemzetségnév talán csengőt, csengettyűt jelent, még abból a korból, amikor ezek a hangszerek felakasztva csüngtek a zenész előtt. A magyar pintyő szó valószínűleg a növény apróságára utal. A “muralis” fajnév falit, kőfalit jelent.

Nem tesz kárt a kövekben

A kőfali pintyő sziklák és falak repedéseiben, leginkább rakott kőfalak hézagaiban kapaszkodik a vékony gyökereivel. A vizsgálatok szerint olyan gyenge, hogy nem rombol, néhol még középkori romokon is engedélyezik a megtelepedését.

A kopasz vagy gyéren szőrös szára vízszintesen legfeljebb két-három arasznyira távolodik el, függőlegesen viszont bármilyen mélyre csüng a növény. A néha magánosan vagy átellenesen álló levelei hosszú pirosas nyelűek, a levéllemez rövidebb, háromszögű vagy kerekded, három-öt-hét hegyes vagy lekerekített csúcsú karéjjal. A fonák néha pirosló. A magános kocsányos virágok a levelek hónaljából fakadnak. Az öt zöld csészelevél keskeny árhegyű, az érett termésen is megmaradó. A lila párta sarkantyús, a felső ajak sötétebben csíkozott, az alsón két sárga kiemelkedés van, amely elzárja a virág bejáratát. Csak erősebb rovarok, leginkább poszméhek jutnak be. A két sárga púp porzót utánoz, és virágpor gazdagságot ígér.

A kocsány a sötétséget keresi

A termés a mákszemnél is apróbb magvakat tartalmazó tok. Az érett magokat a szél szórja szét, de állítólag az utolsó mag bentmarad a tokban, és azt a megnyúló kocsány betolja egy sötét falrésbe, ahol biztonságosan csírázhat. A biológia könyvek ezt negatív fototropizmusként tanítják, azaz a növény nem a fény, hanem a sötétség felé irányul. Ezt a folyamatot sajnos még nem sikerült megfigyelnem, de rajta vagyok, szeretném fotózni.

Kőfali pintyő névadója a Cymbalum, Wikipedia