Lombja, termése egyaránt dekoratív és hasznos.
A kúszó fajbogyó termését valamikor előszeretettel fogyasztották. Noha az idők folyamán a mesterséges aromaanyagok nagyrészt már felváltották mint élelmiszer-adalékanyagot, Észak-Amerikában manapság is igen gyakori mind a természetben, mind a kertek árnyékos szegleteiben, ahol bájos talajtakaró növényként érvényesül szépsége. Az élénkpiros bogyók üdítő látványt nyújtanak a téli hónapokban, amikor a táj amúgy is szegényes a színekben.
Botanikai neve: Gaultheria procumbens
Köznapi elnevezései: kúszó fajdbogyó, keleti teabogyó, dobozbogyó, fogolybogyó, szarvasbogyó, henye fajdbogyó, amerikai fajdbogyó
Típusa: a hangafélék családjába tartozó törpecserje, őshonos területein örökzöld talajtakaró
Magassága: 10-15 cm
Fényigénye: félárnyék
Talajtípus: alacsony tápanyagtartalmú, jó vízáteresztő
Talaj kémhatása: enyhétől a nagyon savasig (4,5–6,5 pH)
Virágzási ideje: július-augusztus
Virágának színe: fehér vagy halvány rózsaszín
Őshazája: Észak-Amerika északkeleti területei, Új-Fundlandtól nyugatra egészen Grúziáig
Gondozása
A természetes környezetéhez hasonló környezeti viszonyok esetén alapvetően speciális gondozást nem igényel. Normál körülmények között a mérsékelt égövi, nagyrészt fenyőfélékből álló erdők aljnövényzetét alkotja, ahol szórt fény a jellemző. Itt kúszónövényként sűrű kolóniákat alkot más, savanyú talajt kedvelő növények, például a hegyi babér vagy rododendronok társaságában. Tápanyagokban gazdag talajt nem igényel, jó vízelvezetést viszont igen.
Fényviszonyok
Alapvetően jól tolerálja a gyenge fényviszonyokat, sűrű árnyékban is megél, sötétebb élőhelyen azonban rendszerint csak gyéren vagy egyáltalán nem virágzik. A világos, szórt napfénnyel megvilágított élőhely megakadályozza, hogy levelei a tűző naptól megperzselődjenek, ugyanakkor elegendő energiát tud elraktározni a virágzáshoz, valamint a bogyóérleléshez.
Talajtípus
A kúszó fajdbogyó a hangafélék családjába tartozik, és mint ilyen, meglehetősen savas talajra van szüksége az egészséges fejlődéshez. Ha a kertünkben végzett talajvizsgálat azt mutatja, hogy a talaj pH-értéke meghaladja a 6,5-es értéket, csökkenthetjük azt savas adalékanyagokkal, például tőzegmohával, amellyel egyúttal a vízelvezetést is javítjuk.
Vízigény
A rendszeres vízutánpótlás fontos a növény zavartalan fejlődése szempontjából, különösen a termésérés időszakában. Minél több napfény éri a növényt, annál több nedvességre van szüksége. Csapadékmentes időszakban öntözéssel pótoljuk a kimaradt vízmennyiséget.
Hőmérséklet és páratartalom
Az Egyesült Államok északkeleti részeire jellemző, mérsékelten meleg nyári időjárás, valamint a közepes-magas páratartalom kedvez a növénynek. A hosszan tartó forró, száraz időszakokat megsínyli.
Tápanyag-utánpótlás
Külön trágyázást nem igényel, mivel eredeti élőhelyén alacsony tápanyagtartalmú talajhoz szokott. A talaj alacsony tápanyagtartalmát részben régi levelei megtartásával ellensúlyozza, így raktározva el az energiát, amely az új lombozat fejlesztéséhez szükséges.
Cserepes növényként való tartása
Fényeszöld lombjának és piros bogyós termésének köszönhetően a karácsonyi-újévi időszak közkedvelt ajándéknövénye, ideális ünnepi lakásdísze. A növény cserepét állítsuk szórt fénnyel megvilágított helyre, talaját tartsuk nyirkosan. Egy hűvösebb szoba kevesebb stresszt jelent a számára, mint egy dél tájolású, napsütötte ablakpárkány.
Cserépbe ültetve az ültetőközeget tőzeg és homok keveréke alkossa, amellyel mintegy lemásoljuk a növény számára kedvező talajviszonyokat. Ha a növény gyökérzete túlnő a cserép alján lévő vízelvezető nyíláson, tudni fogjuk, hogy ideje egy mérettel nagyobb cserépbe átültetnünk.
Szaporítása
A növény hosszú rizómái segítségével terjeszkedik a talajon. A nagyobb rizómák több részre osztásával, illetve félfás dugványokkal szaporítható, de a magvetése is sikerrel kecsegtet.
Ehető bogyók
A kúszó fajbogyó érett termése alkalmas emberi fogyasztásra, de a különböző állatok is előszeretettel fogyasztják. Jó táplálékforrást jelent az őzek, madarak, rágcsálók, de még a medvék számára is. Leveleit gyógytea-keverékekhez adják. A növény illóolaja sokkal koncentráltabb, így semmilyen mennyiségben nem biztonságos a belső használata!
Begyűjtése
A növény lombját teához gyakorlatilag bármelyik növekedési időszakban begyűjthetjük, de azt vegyük figyelembe, hogy a téli hónapokban a levelek vörösesre színeződnek, ilyenkor kevesebb illóolajat tartalmaznak. A bogyókat késő ősszel érdemes begyűjtenünk, miután azok pirosra értek. A növényen maradt bogyók akár egész télen át díszítenek, bár az idő múlásával egyre jobban kiszikkadnak.
Kártevői, betegségei
Illóolaja hatékonyan távol tartja a legtöbb rovarkártevőt. A gyenge vízelvezető képességű talaj gyökérrothadást, illetve penészesedést idézhet elő. Tavasszal a levéltetvek megjelenése jelenthet alkalmilag problémát, ezeket azonban erősebb vízsugárral sikeresen eltávolíthatjuk a növényről.
Ne tévesszük össze a vörös áfonyával
A kúszó fajbogyó bár megjelenését és környezeti igényeit tekintve sokban hasonlít a szintén a hangafélék családjába tartozó vörös áfonyához (Vaccinium vitis-idaea), amely az erdei fenyvesek másik jellegzetes örökzöld törpecserjéje, két teljesen külön növényről van szó.
Bevezető kép: jacinta lluch valero
