A narancsos, gyömbéres, fahéjas répalekvár íze még azt is leveszi a lábáról, akit a fenti cím nem győzött meg a sárgarépa édességként való hasznosításáról.
Nagyon szeretünk zöldségeket befőzni, főleg, ha édes lesz a végredemény. Leginkább azt kedveljük, ha zavarba hozhatjuk a leendő kóstoló ízlelőbimbót: vajon miből készülhetett a kreálmány? Ezért esett a választásunk a sárgarépára. Is.
A sárgarépa-fogyasztóknak két táboruk van. Vannak a rajongók, akik minden formájában kedvelik: nyersen, főzve, sütve. A halmaz másik része ugyanakkor nagy ívben elkerülné ezt a nyulaknak való eleséget, a finomfőzelék gondolatától pedig a hideg is kirázza őket.
A mostani receptünkkel szeretnénk megteremteni a középutat: nem reménykedünk pálfordulásban, de reményeink szerint olyanok is megkóstolják ezt a zöldséget, akik eddig nem tervezték.
Jöjjön tehát minden tudnivaló a narancsos-gyömbéres-fahéjas répalekvárról. (A kényesebbek a karotta kifejezést is használhatják ugyanúgy, ahogyan Bridget Jones anyja a „miniubi"-t.)
Hozzávalók:
- 2 kg sárgarépa
- 80 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom
- 2 narancs
- 2 teáskanál őrölt gyömbér
- 2 teáskanál őrölt fahéj
A sárgarépát megpucoljuk, feldaraboljuk, megfőzzük, pürésítjük. 2 kg nyers répából kb. 1,5 kg pürére számíthatunk úgy, hogy a hámozás alapos volt és darabolás közben elfogyott néhány répakarika is (ebből már kiderült, hogy mi melyik táborba tartozunk... :)
A citromot és a narancsokat kifacsarjuk, jöhet a gyümölcshúsuk is. Ha sikerült kezeletlen gyümölcsöket szereznünk, akkor a héjukból is reszelhetünk.
A püréhez hozzáadjuk a cukrot, a gyümölcslevet és a fűszereket, majd feltesszük az egészet rotyogni. Nem kell sok ideig főzni, 15 perc bőven elég, hogy elérjük a teljes rendezetlenség állapotát. (A cukor mennyiségéről annyit megjegyzünk, hogy kóstolással kalibráltuk és függ a répa édességétől is. Természetesen, aki kevésbé édesen szereti, az használhat belőle kevesebbet.)
Ha túl hígnak találnánk a lekvárt, jöhet lekvársűrítésre dzsemfix vagy pektin. Mi az utóbbit alkalmaztuk, elegendő volt 6 g a kívánt állag eléréshez. Van, aki almával sűrít, de mi már újabb növénnyel nem akartuk fokozni a kialakult ízkavalkádot :)
És már el is készültünk! Jöhetnek az üvegek. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ha szemrevaló üvegekbe töltjük a végterméket, akkor tovább is ajándékozhatjuk (arról nem is beszélve, hogy a meglepink egyedien snájdig és nem is kerül sokba.) Ha ügyes betöltő tölcsért is használunk, akkor ráadásul egy csepp se megy mellé!
A fenti mennyiségből 6 db 3 decis (annál kicsit nagyobb) üveget töltöttünk meg, és még maradt néhány evőkanálnyi a kóstolásra. Aki kreatív vénát érez magában és a finommotorikája is rendben van, az az üvegben elhelyezhet kezeletlen(!) narancs- vagy citromkarikát is (ahogyan mi is megtettük, nem volt könnyű). Lezárás után ne felejtsük el az üvegeket fejjel lefelé fordítani 10 percre, így megoldjuk a tartósítást is.
A kóstolás eredménye: az első löket némileg hasonlít a sárgarépára, de olyan gyorsan úszik utána a narancs, a gyömbér és a fahéj aromája, hogy emlékeink össze is zavarodtak, mi is volt az első benyomás. Ugye milyen pompás?
