A vetésforgó azt jelenti, hogy a kertben ugyanazt a földterületet éves váltásban más és más növénykultúrák termesztésére használjuk azért, hogy maximalizálni tudjuk a várható terméshozamot.
Ha minden szezonban ugyanazt a növényt termesztjük ugyanazon a helyen, a talaj előbb-utóbb kimerül. Ennek oka, hogy egy adott növény évről évre ugyanazokat a tápanyagokat igényli a növekedéséhez, azaz ebből a lehető legtöbbet veszi magához. A vetésforgó alkalmazásának lényege, hogy egy egészen más típusú növényt ültetünk a következő szezonban, miután az elsőként ültetett növény termését betakarítottuk.
Ha ez nem így lenne, a terület tápanyagtartaléka egy év leforgása alatt elfogyna, így üresen, parlagon kellene azt hagynunk a következő évben, hogy újra fel tudjon töltődni tápanyagokkal. Az új növényféleség rendszerint más tápanyagot igényel a növekedéséhez, és fejlődése folyamán olyan tápanyagokat állít elő, amelyekre pont egy másik növénynek van nagy szüksége. Ezen a körforgáson alapul a vetésforgónak nevezett ültetési ciklus.
A módszert mind a hagyományos, mind a biogazdálkodás széles körben alkalmazza. A hármas vetésforgót, amikor is három növény váltja egymást ugyanazon a termőterületen, az európai gazdák már a késő középkortól ismerik és alkalmazzák.
Példa a vetésforgóra
Lássunk egy példát az egyik leggyakrabban használt vetésforgóra:
- levélzöldség,
- gyökérzöldség,
- hüvelyes.
Ebben a rendszerben három, különböző csoportba tartozó növény váltja egymást egy három részre osztott területen.
- A levélzöldségeket (amelyeket ehető lombjukért termesztünk, például a káposztát) a hüvelyesek helyére ültessük (a hüvelyeseknek, mint például a babnak vagy a borsónak, a termését fogyasztjuk), mivel a hüvelyesek sok nitrogént termelnek, amelyet bizonyos növények nagy mennyiségben használnak fel növekedésük során.
- A gyökérzöldségeknek (olyan növények, amelyeknek a föld alatti részét fogyasztjuk, mint például a sárgarépa vagy a burgonya) nagy szükségük van a levélzöldségek által előállított foszforra, így ezeket a soron következő szezonban a levélzöldségek helyére ültessük.
- A hüvelyeseket aztán a gyökérzöldségek helyére ültessük, mivel nagy mennyiségben igénylik a gyökérzöldségek által termelt és kibocsátott káliumot.
Tudományos megközelítés
A vetésforgó nagy előnye, hogy ahelyett, hogy tápanyagszegény talajba ültetnénk a konyhakerti növényeket vagy parlagon hagynánk a területet, hogy később vonjuk művelés alá, ugyanazt a területet különböző típusú növények termesztésére folyamatosan fel tudjuk használni. A vetésforgó lehetővé teszi, hogy a hiányzó vagy rohamosan csökkenő arányban jelenlévő tápanyagok a talajban újratermelődjenek azáltal, hogy más és más növényeket ültetünk oda. Az előzőtől eltérő növény egyrészt más tápanyagokat fog a talajból magához venni, másrészt olyan tápanyagokkal gazdagítja a talajt, amelyek a következő évben oda kerülő növény jobb fejlődését fogják támogatni.
Előnyök, hátrányok
A vetésforgó számos előnnyel jár, amelyet a mezőgazdászok csak "vetésforgó-hatásként" emlegetnek. Ez a gyakorlatban mintegy 15-20%-kal magasabb terméshozamot jelent a monokultúrával szemben. A hátrányai közé sorolhatjuk az új növény ültetésekor a talajelőkészítéssel járó munka mennyiségét, valamint a vetésforgó előző tagja után esetlegesen a talajban maradt gombákat, kórokozókat, kártevőket, amelyek még a következő években is károsíthatják a növényeket.
Példa vetésforgóra: http://hobbikert.hu/magazin/a-te-kertedben-is-lehet-vetesforgo.html
