Turbó módra kapcsolja a kertet, ha megfogadod ezt a pár tanácsot és a veteményekertet minden évben megforgatod.
Nem kell profi mezőgazdásznak, földművesnek vagy kertésznek lennünk ahhoz, hogy mi magunk is bevezessük konyhakertünkbe a vetésforgó régi, jól bevált gyakorlatát. Az igazság az, hogy az eljárás a hobbikertészek számára is igen hasznosnak bizonyulhat a veteményes termőképességének és növényei egészségének megőrzése érdekében. A betegségek megelőzésétől kezdve a tápanyagok megfelelő kijuttatásáig a vetésforgó alkalmazásával járó előnyök messze ellensúlyozzák a rendszer életbe léptetésébe fektetett energiánkat. Az alábbiakban nagy vonalakban bemutatjuk, hogyan tudunk könnyen, egyszerűen megtervezni egy négy szakaszból álló vetésforgót, függetlenül kertünk méretétől.
Miért jó a vetésforgó?
Betegségek megelőzése: a vetésforgó fő haszna a különböző növénybetegségek terjedésének megelőzése. A kórokozók idővel elszaporodnak, ami végül termésveszteséghez vezethet.
A vetésforgóval ellenőrzésünk alá vonhatjuk a fenti káros organizmusokat.
A vetésforgó segít visszaszorítani a rovarok okozta károkat.
Tápanyag-egyensúly: a különböző növénycsaládok különböző tápanyagokat igényelnek. A vetésforgó bevezetésével elkerülhetjük, hogy a talaj kimerüljön, illetve megoldhatjuk általa a kerti talaj feljavítását is.
Tápanyag-előállítás: egyes növények növelik a talaj tápanyagtartalmát, így a vetésforgóba való bevonásukkal ingyen juthatunk szerves talajjavítókhoz.
A vetésforgó lényege
Egyszerűen megfogalmazva, a vetésforgó azt jelenti, hogy a kertet több részre osztjuk, és mindegyik részbe minden évben más és más növénycsalád tagjait ültetjük. A jól megtervezett vetésforgó biztosítja, hogy mindegyik részbe jusson végül mindegyik növénycsaládból. A legtöbb vetésforgórendszer legalább négy szakaszból áll, azaz négy különböző növénycsoportot vonunk be a vetésforgóba.
Tipp
A saját vetésforgónk kialakításánál mindenekelőtt azt gondoljuk át, milyen zöldségeket is szeretnénk termeszteni. A hagymaimádók például egy szakaszt beültethetnek különböző hagymafélékkel. Vagy ha mindössze paradicsomot, uborkát és sárgarépát termesztünk, akkor ezt a három zöldségfélét vonjuk be a vetésforgóba. A lényeg tehát az, hogy a kiválasztott növényeket költöztessük körbe a vetésforgó számára kijelölt területen.
Négy szakaszból álló vetésforgó
Mikor nekilátunk egy egyszerű, négy szakaszból álló vetésforgó megtervezésének, mindenekelőtt azt vegyük számba, melyik növénynek melyik részét is fogyasztjuk el. Ennek megfelelően osszuk fel a veteményest négy egyszerű csoportra:
1. csoport
A leveleiért vagy virágaiért termesztett növények, például:
tépősaláta, fejes saláta, brokkoli, káposzta, spenót, kelbimbó
2. csoport
Termésükért termesztett növények, például:
paradicsom, paprika, padlizsán, tökfélék, kukorica, uborka, burgonya
3. csoport
Gyökérzöldségek, például:
sárgarépa, fehérrépa, hagyma, cékla, retek
4. csoport
Talajjavító hüvelyesek, például:
bab, borsó, földimogyoró, talajtakaró növények (például lucerna, lóhere)
Tipp
A hüvelyesek nitrogénmegkötő képességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy gyökereiken nitrogénmegkötő baktériumok, ún. rhizobiumok találhatók, amelyek segítségével megkötik a levegő nitrogénjét és ezáltal a talajt nitrogénben gazdagítják.
Példa 4 szakaszos, 4 ágyásos vetésforgóra
1. év
1. ágyás – levélzöldségek
2. ágyás – termésükért termesztett zöldségek
3. ágyás – gyökérzöldségek
4. ágyás – hüvelyesek
2. év
1. ágyás – termésükért termesztett zöldségek
2. ágyás – gyökérzöldségek
3. ágyás – hüvelyesek
4. ágyás – levélzöldségek
3. év
1. ágyás – gyökérzöldségek
2. ágyás – hüvelyesek
3. ágyás – levélzöldségek
4. ágyás – termésükért termesztett zöldségek
4. év
1. ágyás – hüvelyesek
2. ágyás – levélzöldségek
3. ágyás - termésükért termesztett zöldségek
4. ágyás – gyökérzöldségek
Mitől lesz egy vetésforgó sikeres?
Még a kis alapterületű kertekben is lehet vetésforgót kialakítani – a négy terület egyszerűen legyen a veteményes négy része. Nem árt azonban tudnunk, hogy mivel kisebb területről van szó, nehezebb dolgunk lesz a növénybetegségek egyik részről a másikra történő terjedését megakadályoznunk.
A burgonya és a paradicsom valójában rokonok, így ugyanazok a betegségek fenyegetik mindkettőt – ezért őket ugyanabba a csoportba osszuk be. Ha alternáriás levélfoltosság ütné fel a fejét, válasszuk szét a két növényt, és a vetésforgóban ne kövesse egyik a másikat.
Mivel a hüvelyesek nitrogénnel gazdagítják a talajt, kövessék azokat nitrogénkedvelő levélzöldségek – így kevesebbet kell műtrágyáznunk a talajt.
A gyökérzöldségek fellazítják a földet, így ezeket hüvelyesek kövessék, amelyek kedvelik a laza, porózus talajt.
Egyes zöldségek – mint például a fejes saláta, az uborka, a dinnye és a tökfélék – kevésbé fogékonyak a betegségekre, így ezeket tulajdonképpen bárhová ültethetjük, ahol van elegendő hely. Természetesen általában az a legegyszerűbb, ha úgy tervezzük meg a vetésforgót, hogy minden növényt minden évben eggyel arrébb forgatunk.
Vetésforgó haladóknak
Elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag annyi féle vetésforgó létezik, ahány kertész él a Földön! Ha már elsajátítottuk az alapokat, és szeretnénk a vetésforgónkat továbbfejleszteni, következő lépésként csoportosítsuk a növényeket botanikai családjuk szerint. Ezáltal pontosabban behatárolhatjuk az egyes csoportokat és azok jellemzőit, és még több szakaszra bonthatjuk a vetésforgót. Íme néhány gyakori növénycsalád a konyhakertészet háza tájáról:
Chenopodiaceae: cékla, mángold, spenót
Compositae: articsóka, cikória, saláta
Convolvulaceae: édesburgonya
Cruciferae: brokkoli, karfiol, káposzta, fehérrépa, rukkola, karórépa
Cucurbitaceae, tökfélék: uborka, tök, sütőtök, dinnye
Gramineae, pázsitfűfélék: kukorica
Leguminosae, pillangósok: bab, borsó
Liliaceae: hagyma, póréhagyma, mogyoróhagyma
Malvaceae, mályvafélék: okra
Solanaceae: paradicsom, burgonya, padlizsán, paprika
Umbelliferae: sárgarépa, zeller, édeskömény
Kertészeti tipp
Igyekezzünk minden évben a vetésforgó legalább egy részét a "zöldtrágya" alapanyagát szolgáltató növénytakaró növényeknek szentelni. Ilyenek például a lucerna és a lóhere. Ezeket dolgozzuk bele a talajba vagy keverjük össze jó sok szerves anyaggal (komposzttal), majd így pihentessük a talajt.
